Frissítve: 2020 május 27.
Miről szól ez a cikk?
Ebben a cikkben megvilágítjuk a következő, adattárolókkal kapcsolatos fogalmak közötti összefüggéseket: háttértár, tárolótömb, RAID, partíció, fájlrendszer, meghajtó, rendszermeghajtó, (gyors)formázás.
A mai, közcélú számítógépekben mindig találkozunk legalább egy darab olyan adattárolóval, amely a számítógépet működtető operációs rendszert tartalmazza. Ezen adattárolónak emellett az is feladata, hogy használaton kívül tárolja programjainkat és adatainkat, valamint működésük közben az operációs rendszer, az alkalmazások és a böngészők átmeneti táraként álljon rendelkezésre. Az adattárolók tartalmukat tartósan képesek megőrizni a számítógép kikapcsolását követően is.
Álljunk meg egy szóra!
Az adattár, adattároló, háttértár, háttértároló, disk drive (diszk drájv) fogalmak ugyanazt jelentik. Sokszor a meghajtó elnevezéssel is illetik ezeket az eszközöket, kissé pontatlanul, mint azt nemsokára meg is magyarázzuk.
Mi a továbbiakban a közkedveltebb és gyakoribb háttértár fogalmat használjuk
Beláthatjuk, ahogy azt Neumann János is megállapította, hogy legalább egy darab háttértárra szüksége van minden számítógépnek – és ami nem annyira magától értetődő, ennek a számítógép kikapcsolásáig folyamatosan működnie kell!
A mai számítógépekben a háttértár szerepét a következő eszközök tölthetik be:
- Merevlemez-egység, angolul Hard Disk Drive, rövidítve HDD.
- Félvezető lemezegység, angolul Solid State Disk, röviden SSD.
- Memóriakártya, ma már leggyakrabban SD vagy eMMC kártya.
- Optikai lemezegység, angolul Optical Disk Drive, röviden ODD.
Álljunk meg egy szóra!
Léteznek saját háttértár nélküli számítógépek is. Asztali kivitelüket terminálnak hívják, és a számítógépes hálózaton keresztül kapcsolódnak egy terminálkiszolgálónak nevezett számítógépre, amelyen az operációs rendszer érhető el, és amely tárolja programjainkat és adatainkat is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a terminál háttértárolójának szerepét a terminálkiszolgáló háttértárolója tölti be. A terminál működési sebességét, végső soron használhatóságát erősen meghatározza a hálózat átviteli sebessége, rendelkezésre állása, üzembiztonsága.
Az már a számítógép lehetőségeitől, igényeinktől és pénztárcánktól függ, hogy a felsoroltak közül melyiket, és mennyi háttértárat építünk be a számítógépházba vagy csatlakoztatunk hozzá külső portok segítségével. A számítógépek elvileg korlátlan számú háttértárat képesek kezelni, mégis általában bele fogunk ütközni valamilyen hardveres vagy szoftveres korlátba.
Windows felhasználóként csak annyit látunk, hogy a számítógépünkben van egy C: betűjellel jelölt rendszerlemeznek nevezett tároló, valamekkora mérettel, vagyis kapacitással. Használat közben elsőként azzal szembesülünk, hogy mennyi szabad terület van rajta, valamint a program-, fájl- és mappaműveletek közben megtapasztaljuk ezen műveletek végrehajtási sebességét is – amivel vagy elégedettek leszünk, vagy nem.
Egyszeri felhasználóként azonban előbb utóbb szembesülünk a tárkapacitással, a sebességgel, esetleg a C: lemez szervezésével kapcsolatos gondokkal (nem elég a hely, nem találunk dolgokat, másképp rendeznénk el anyagainkat, meg akarjuk előzni az adatvesztést, magas a válaszidő stb.). Amikor megfogalmazzuk a háttértárral kapcsolatos kívánságainkat, akkor óhatatlanul találkozni fogunk a bevezetőben említett fogalmakkal. Ha nem is fogjuk vagy akarjuk mi magunk átszervezni a számítógépben található háttértárakat, nem árt tisztában lenni a lehetőségeinkkel, mert ezen fogalmak ismeretében jelentősen növelhetjük például a sebességet, az adatbiztonságot, összességében számítógépünkkel kapcsolatos komfortérzetünket.
Mielőtt részletesen megismerkednénk az egyes fogalmakkal, soroljuk fel azokat és röviden jellemezzük a közöttük lévő kapcsolatot!
- Merevlemez-egység, angolul Hard Disk Drive, rövidítve HDD.
- Egy számítógépben legalább egy darab háttértárnak (angolul mass storage) lennie kell, amelyre az operációs rendszer kerül. Ha nincs több háttértár beépítve, akkor programjaink és adataink is ezen foglalnak majd helyet, és ugyanez a háttértár tölti majd be az átmeneti tár szerepét is.
- Bizonyos szempontok miatt több háttértárat egyként kezelhetünk, úgynevezett tárolótömböt (angolul disk array) kialakítva.
- A háttértár által rendelkezésre bocsátott tárkapacitást részekre, úgynevezett partíciókra (angolul partition) oszthatjuk fel – ezt a műveletet nevezzük partícionálásnak. A legtöbb esetben egy háttértár teljes kapacitását egy partíciónak szánjuk, más esetekben kettő vagy – más igényt kielégítve – több részre osztjuk.
- Minden operációs rendszer biztosítja a fenti lehetőségeket. Eltérés a partíciók használhatóvá alakításában van: a partíciókon alakítja ki az operációs rendszer a fájlrendszert (angolul file system), és operációs rendszertől függően látja el azt azonosítóval. A fájlrendszer biztosítja anyagaink (mappáink, fájljaink és egyéb objektumaink) tárolását, szervezését, valamint számos tulajdonsággal is felruházhatjuk azokat. Egyes operációs rendszerek, mint a Windows is, beépítve, változtatás lehetősége nélkül biztosítják a fájlrendszert, míg mások, például a Linux különböző kiadásai, több fájlrendszert is felkínálnak.
- A fájlrendszert tartalmazó partíciót meghajtónak (angolul drive) nevezzük. A Windows fájlrendszere a könnyű azonosíthatóság érdekében az angol ábécé 26 betűjének egyikét rendeli hozzá a meghajtókhoz.
- Ahogy korábban említettük, az operációs rendszer számára szükség van legalább egy (nem optikai, írható, olvasható) háttértárra, amely a rendszermeghajtó (angolul system drive) szerepét tölti be. Ez a Windows esetében mindig a C: meghajtó. Erre a célra ma többnyire SSD típusú háttértárat alkalmazunk.
- A kiválasztott partíción a fájlrendszer, így a meghajtó kialakításának folyamatát formázásnak (angolul formatting) nevezzük. A formázás lehet mindenre kiterjedő, a háttértár műszaki ellenőrzésével összekötve, vagy gyorsformázás (angolul quick formatting), amikor csak a fájlrendszer kialakítása történik meg.
Álljunk meg egy szóra!
A beépített és a kívülről csatlakoztatható háttértárak típusuktól függően tárolótömbökbe szervezhetők, partícionálhatók, formázhatók. Az operációs rendszerek automatikusan felismerik a csatlakoztatott háttértár típusát, és annak megfelelően kezelik azt.
VÉGE.
Infopanel
Készült: 2019 október 26.
Szint: kezdő, ECDL: M01/S1/1.2
Kategória: Számítógépes alapismeretek → Számítógépek és eszközök → Hardver → Adattárolók
Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?
Válassz egy csillagot!
Szavazatszám: 1, Átlag: 1
Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!
Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!
Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!
Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!