Frissítve: 2020 május 14.
Miről szól ez a cikk?
Ebben a cikkben bemutatjuk a magyar QWERTZ billentyűzet-kiosztású billentyűzet szigeteit, valamint megismerkedünk a kurzor és a fókusz fogalmával.
Tartalomjegyzék
Újabb lépést teszünk a billentyűzet használatával kapcsolatos gyakorlati ismeretek felé. Mielőtt elkezdünk használni egy billentyűzet, szükséges megismerkednünk az egyes billentyűcsoportok, szigetek tartalmával, a bennük elhelyezkedő billentyűk jelentésével, szerepével.
1. A QWERTZ billentyűzet-kiosztás szigetei
A szabványos QWERTZ kiosztású billentyűzet a következő főbb billentyűcsoportokból, vagyis szigetekből áll:
- A legnagyobb és legtöbbet használt terület az alfanumerikus billentyűk csoportja, amely a billentyűzet bal alsó részén a legnagyobb területet foglalja el. A felső sorban a számokat 0-tól 9-ig, alatta az ábécé betűit találjuk. Alul középen a széles billentyű a szóköz. Balra, alul és jobbra körben a következő vezérlőbillentyűk helyezkednek el: a Tab, a CapsLock, egy-egy Shift a bal és a jobb oldalon, egy-egy Ctrl a bal és a jobb oldalon, alul a szóköz két oldalán az Alt, a Start vagy Windows, az AltGr, a menü, jobboldalt az Enter vagy Return és a Backspace a jobb felső sarokban. A 0-9 számok billentyűin a számok felett, illetve egyes betűk billentyűin a jobb alsó sarokban is látunk jeleket, ezeket egy másik billentyűvel együtt nyomva tudjuk elérni.
- Az alfanumerikus billentyűk felett 12 darab funkcióbillentyűt találunk egymás mellett F1-től F12-ig. Ezek az operációs rendszerben, illetve az alkalmazásokban gyakran használt szolgáltatások gyors elérésére szolgálnak. A programozóktól függ, mely funkciók érhetők el leütésükkel. Egyes alkalmazásoknál a felhasználó is rendelhet hozzájuk funkciót. A funkcióbillentyűket használjuk önállóan, vagy más billentyűkkel együtt lenyomva is.
- A következő sziget az alfanumerikus billentyűktől jobbra alul négy billentyűt tartalmaz, egy felfordított T betűhöz hasonló elrendezésében. Ezek a nyíl- vagy kurzorvezérlő billentyűk. Segítségükkel a képernyőn kijelölt objektumok között tudunk mozogni, vagy közülük válogatni.
- Felette hat darab szerkesztőbillentyűt találunk. Ezeket leginkább az operációs rendszer felületén vagy szövegszerkesztő alkalmazásokban használjuk szöveg beszúrására, törlésére, illetve navigálásra.
- A szerkesztőbillentyűk felett található három rendszer- vagy vezérlőbillentyű, a PrintScreen/SysRq, a ScrollLock és a Pause/Break. Mindhármat speciális funkciók elérésére használjuk.
- A billentyűzet jobb szélét a numerikus billentyűzet (NumPad, T vagy ten key) foglalja el. Az itt látható 0-9 számbillentyűk és a tizedesvessző elrendezése hasonlít a számológépek billentyűinek elrendezéséhez. A bal felső és a jobb alsó sarokban találunk kettő darab vezérlőbillentyűt (NumLock, Enter) közöttük látjuk a négy számtani műveleti jelet (/, *, -, +) ábrázoló billentyűt.
Mielőtt részletesen megismerkednénk az egyes szigeteket alkotó billentyűkkel, előtte barátkozzunk meg a sávkurzor és a fókusz fogalmakkal!
2. A (sáv)kurzor és a fókusz
Ha valaha használtunk írógépet, akkor valószínűleg természetesnek vettük, hogy hogyan jelölhetjük ki a gépelés helyét, hol fog megjelenni a következő betű a papíron. Azt már biztos elfelejtettük, hogy korábban valaki megmutatta nekünk, hogy mire kell figyelnünk és hogyan kell kijelölnünk a gépelés helyét. A ma felhasználója – a számítógép elterjedtségének köszönhetően – ugyanakkor többnyire képes eligazodni a számítógép képernyőjén, de az belátható, hogy az írógéphez képest sokszor elég nehézkesen megy ez. Éppen ezért fontos néhány bekezdést szánni az alábbi fogalmak tisztázására és a velük kapcsolatos tudnivalókra, hogy a bizonytalankodást határozott tudásra cserélhessük.
A kurzor vagy sávkurzor egy olyan, környezetétől eltérő színével elütő, abból kiemelkedő, általában villogó függőleges vonal vagy színes vízszintes sáv vagy keret a képernyőn, amely a gépelés közben leütött jel megjelenésének vagy egy kijelölt elemnek a helyét mutatja. A kurzort vagy sávkurzort hívjuk beviteli pontnak vagy fókusznak is, mivel azt a helyet, objektumot jelzi a képernyőn, amelyre a parancsaink, műveleteink vonatkozni fognak.
Jegyezzük meg, hogy aktív fókuszból mindig csak egy lehet a képernyőn! Mivel mindig több alkalmazással dolgozunk párhuzamosan, így mindig az aktív, éppen használt alkalmazás fókusza az aktív. Ugyanakkor a többi alkalmazás megjegyzi saját – inaktívnak nevezhető – fókuszának utolsó helyzetét. Így nyílik lehetőség arra, hogy az alkalmazások között váltogatva azonnal tudjuk folytatni a munkát az aktívvá tett alkalmazásban.
Az adott tevékenységtől, szoftvertől függ, hogy a fókusz hogyan jelenik meg a képernyőn:
- jelek bevitelének lehetőségét általában egy villogó, függőleges vagy aláhúzásszerű vízszintes vonal jelzi,
- objektum (ikon, fájl, mappa, szövegrészlet stb.) kijelölését az adott objektumnak valamilyen módon a környezetből való kiemelkedése jelzi (eltérő szín, inverz szín, méretváltozás, keret stb.),
- míg egy lista aktív elemét vagy elemeit vízszintes, a környezetből szintén kiemelkedő téglalap jelzi.
A fókusz tehát az az objektum a képernyőn, amelyre a felhasználói interakció, beavatkozás vonatkozik:
- Ha adatot vagy utasítást kell bevinnünk a számítógépbe, akkor előtte meg kell mondanunk az operációs rendszernek vagy az éppen használt alkalmazásnak, hogy mivel, mit akarunk tenni. Ezt hívjuk kijelölésnek.
- Egyes esetekben maga az operációs rendszer vagy az alkalmazás jelenít meg a képernyőn egy objektumot, mutatva a lehetséges teendőket, vagy olyan objektumokat, amelyekbe adatot, jelsorozatot tudunk bevinni.
Ha egy (sáv)kurzort látunk a képernyőn, akkor ott a fókusz, és az alkalmazás várja, hogy begépeljünk valamit vagy tegyünk valamit. Természetesen az adott helyzetben nekünk kell eldöntenünk, hogy „teljesítjük a kérést”, vagy másra utasítjuk a rendszert a fókusz áthelyezésével – ami például történhet egérkattintással, egy kurzormozgató vagy más, az adott helyzetben használható billentyű leütésével.
Tipp: Minden operációs rendszer lehetővé teszi az ún. kisegítő funkciói révén, hogy a felhasználó változtathasson a kurzor méretén, vastagságán, villogásának sebességén, a sávkurzor kiemelésének módján stb., hogy könnyebben észrevehető legyen számára a fókusz.
Előfordulhat, hogy a képernyőn nem látszik a fókusz. Speciális esetet jelentenek az éritőképernyővel rendelkező okoseszközök (tablet, mobiltelefon, okosóra, okoskarkötő stb.), amelyeknél szintén úgy tűnhet, hogy képernyőjükön nincs fókusz, nem látható a fókusz. A fókusz természetesen nem tűnt el, csak ez lehet a teljes képernyő vagy egy aktív, beavatkozásra váró kezelőszerv, vagy egy aktív alkalmazás, amely éppen tesz valamit (lejátszik valamit, mér valamit stb., és eközben a képernyő akár kikapcsolt is lehet). Ilyenkor az eszköz beavatkozásra vár, és nekünk kell tudnunk, milyen lehetőségeink vannak.
Álljunk meg egy szóra!
Előfordulhat, hogy a felhasználóként eltévedünk a képernyőn. Nem tudjuk hol vagyunk, nem látjuk, nem ismerjük fel a fókuszt. nem vagyunk tisztában a következő teendővel, kapkodunk, véletlenszerűen nyomogatjuk a billentyűket, kattintgatunk az egérrel, végső esetben dühösen újraindítjuk az eszközt, mert nem a fókusz ismeretében cselekszünk.
A tudatos számítógép használat azt (is) jelenti, hogy mindig tudatában vagyunk annak, hol a fókusz, vagy meg kell tudnunk keresni a fókuszt, vagy olyan ismert műveletet kell végrehajtanunk, amely a fókusz általunk elvárt és ismert helyre juttatását eredményezi.
VÉGE.
Infopanel
Készült: 2019 augusztus 20.
Szint: kezdő, ECDL: M01/S1/1.2.3
Kategória: Számítógépes alapismeretek → Számítógépek és eszközök → Hardver → Billentyűzet
Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?
Válassz egy csillagot!
Szavazatszám: 0, Átlag: 0
Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!
Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!
Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!
Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!