Frissítve: 2020 május 14.
Miről szól ez a cikk?
Ebben a cikkben megelőlegezünk számos olyan, billentyűzetkezeléssel kapcsolatos ismeretet, amelyeket az operációs rendszerek és alkalmazások használata közben fogunk kamatoztatni. Előtte azonban olyan, ma már magától értetődőnek tűnő témákat is összefoglalunk, mint a billentyűk leütése vagy a billentyűkombinációk kezelése. Tesszük ezt azért, mert tapasztalataink alapján sokakban helytelenül rögzült számos billentyűzettel kapcsolatos művelet.
A billentyűzet napi használata azt jelenti, hogy az egérrel együtt az operációs rendszert és az alkalmazásokat kezeljük. Ez jelenti egyrészt az ún. felhasználói felület, vagyis a képernyőn megjelenő elemek kezelését, másrészt hosszabb-rövidebb alfanumerikus jelsorozatok begépelését. Nyilván tisztában kell lennünk azzal, hogy az adott helyzetben mit lehet, mit tudunk tenni, és hogyan végezhetjük el a kívánt tevékenységet a billentyűzettel.
Nem is hinnénk, mennyire fontos ismeret ma már a helyes billentyűzetkezelés, a gépírás, vagyis a 10 ujjas vakírás, amely sok országban már az elemi iskolai tanterv része. A gépírást párhuzamosan sajátíttatják el a kézírással, sokszor az utóbbira szánt órakeret terhére.
A ma felhasználója számára tehát létkérdés a gépírás, ha nem is vakon és 10 ujjal. Azok számára mindenképp, akik munkájuk révén rendszeresen gépelnek, vagy hardcore gémernek számítanak. Éppen ezért ebben a cikkben néhány hasznos tanáccsal szolgálunk a billentyűk használatához.
1. A billentyűk leütése
Egy billentyűt leüthetünk egyszer, leüthetjük egymás után többször vagy nyomva tarthatjuk. Az operációs rendszer, illetve az éppen használt alkalmazás beállításaitól függ, mit tapasztalunk az egyes esetekben.
A mindennapi billentyűhasználat során egy billentyű leütése azt jelenti, hogy ráütünk az ujjunkkal, határozottan, ütközésig lenyomva a billentyűt, majd rögtön el is emelve arról az ujjunkat – mintha kopognánk. Kezdők tipikus hibája, hogy lenyomva tartják a billentyűt, megsokszorozva annak hatását. Ezt próbáljuk elkerülni! Billentyűzete válogatja, mekkora erővel, mennyire és mennyi időre kell leütni az egyes billentyűket. Némi gyakorlással meg kell szoknunk használatukat, elérve azt, hogy folyamatosan, a lehető legnagyobb sebességgel, lehetőleg hibamentesen, a billentyűket nem ismételve gépeljünk.
Tipp: Egy másik cikkben olvashatunk arról, mennyire fontos a billentyűsapka alatti finommechanika, milyen anyagokból készülnek az ún. mikrokapcsolók, hogyan finomhangolják a leütéshez szükséges rugóellenállást, állítják be a leütéshosszt, és mennyi gyártó készít speciális, akár cserélhető mechanikájú billentyűzetet.
Előfordul, hogy egy billentyűt egymás után többször kell leütni egy adott művelet indításához. A leütések sebessége most is a kopogáshoz hasonlítható leginkább.
2. A billentyűleütés anatómiája
Legtöbben külső jegyek és ár alapján választanak billentyűzetet. Ez mindaddig nem probléma, amíg alkalomszerűen használják a kiválasztott terméket. Néhány ezer forintért valóban kaphatók strapabíró, a mindennapi használatra alkalmas billentyűzetek, tehát többnyire nem járnak rosszul vásárlóik.
A gondok a rendszeres, napi, intenzív használat során jelentkeznek, amik az ujjak fáradásában, fájdalmában, a csuklók erőteljes behajlításában és fáradásában, az ujjbegyek tompulásában, zsibbadásban, hibás gépelésben, több billentyű rendszeres lenyomásában, a billentyűk akadásában jelentkeznek. Ezek az érzések összességében a kényelmetlen használat jelzői.
A megfelelő billentyűzet kiválasztásakor az alkalmazási terület meghatározásán túl figyelnünk kell kézfejünk és ujjaink anatómiai jegyeire, gépírási tudásunkra is. Nézzünk néhány szempontot, mire kell ügyelnünk vásárláskor, a billentyűk finommechanikai jellemzői mennyire befolyásolják a billentyűk kialakítását:
- A leütéshez szükséges erő: felhasználója és alkalmazási területe válogatja, hogy ki mennyire erősen kívánja püfölni a billentyűket. Van, aki a puha, van aki az erőteljes csápolás híve. A folyamatos gépírás puha, könnyű leütéseket igényel, míg a játékosok a küzdelem hevében a keménységre esküsznek.
- A leütés hossza szintén fontos szempont: az asztali billentyűk leütéshossza általában nagyobb, mint a hordozható számítógépek beépített billentyűi. Van, akinek a hosszabb lenyomásút, van, akinek az 1-2 milliméteres a megfelelő.
- A leütés végének érzékelése, a kattanás: egyes billentyűk a leütés végét puha, fokozatos elakadással, hang nélkül, mások kemény elakadással, halk vagy hangos kattanással jelzik.
- A billentyűsapkák mérete szintén nem elhanyagolható szempont. Billentyűzete válogatja, mekkorák a sapkák – az asztali billentyűzetekre a nagyobb, a hordozható számítógépekre a helytakarékos, kisméretű sapkák a jellemzők. Kézfejünk és ujjbegyeink anatómiai jellemzőitől függ, melyik kialakítás kedvező számunkra.
- A billentyűsapkák eltérő méretezésére is figyelnünk kell. A vezérlőbillentyűk (Szóköz, Enter, Tab, Backspace, Shift, Ctrl, Alt stb.) sapkája általában nagyobb a többinél, de – főleg hordozható eszközöknél – előfordul a közel egyforma méret is. Embere válogatja, kinek, melyik kialakítás a kedvezőbb.
- A billentyűk közötti tér, vagyis a billentyűköz kapcsolatban van a billentyűsapkák méretével. Ha kicsik a sapkák, de a billentyűk között megfelelő távolság van, akkor a vastagabb ujjbegyű, rövid ujjakkal rendelkező felhasználónak is kényelmes a gépelés. A hordozható számítógépek billentyűsapkái többnyire kicsik, ez és a kis térköz inkább a hosszú ujjú, kis ujjbegyű felhasználóknak kedvez inkább.
- A mai billentyűzetek majd mindegyike képes a bizonytalan, téves leütéseket azonosítani, figyelmen kívül hagyni. Gépírásnál, és számítógépes játékoknál is fontos szempont ez. Ez a jellemző nem különösebben kiemelt tulajdonsága a billentyűzeteknek, így a gyakorlati használat során kell megtapasztalnunk ennek áldásos hatását.
3. Billentyű nyomva tartása
Egy billentyű folyamatos nyomva tartása, majd felengedése az adott billentyű hatásának többszörözésével jár. Az operációs rendszer és az alkalmazás beállításaitól függ, hogy a nyomva tartás alatt hányszor ismétlődik a billentyű által továbbított jel, és hogy egyáltalán van-e hatása egy billentyű nyomva tartásának az éppen használt alkalmazásban.
Ha hajlamosak vagyunk a szükségesnél tovább lenyomva tartani a billentyűket, akkor az adott operációs rendszerben finomíthatunk a billentyűzet érzékenységén azzal, hogy egy kicsit tovább lenyomva tartva egy billentyűt is csak egy leütésnek tekintse a rendszer.
4. Több billentyű leütése, a billentyűkombinációk
Az operációs rendszer, valamint az alkalmazások gyakran használt funkcióinak eléréséhez a programozók ún. billentyűkombinációkat biztosítanak. Egyeseket meg is jelenítenek a képernyőn, ismertetik létezésüket és használatukat a leírásokban, súgókban, mások létét viszont titkolják, témát adva az infós portáloknak.
A billentyűkombináció vagy billentyűparancs két vagy több billentyű együttes lenyomását jelenti. Léteznek két, három, vagy akár négy billentyű használatát igénylő kombinációk, rövid szóhasználattal kombók is. A legismertebbek talán a Ctrl+Alt+Delete, a Ctrl+C vagy a Ctrl+V – így kiderült az is, hogy hogyan írjunk le egy billentyűkombinációt, a + jel tehát nem része a billentyűparancsnak.
Hogy hogyan használunk, vagy másképp fogalmazva, hogyan adunk ki egy billentyűparancsot? Az elv a következő: 1) az utolsó kivételével, tetszőleges sorrendben lenyomjuk és nyomva tartjuk a billentyűket, 2) majd leütjük és felengedjük az utolsó billentyűt, 3) végül tetszőleges sorrendben felengedjük a nyomva tartott billentyűket.
Tehát: a Ctrl+Alt+Delete kipróbálásához tegyük a következőket, akár most, olvasás közben (feltételezve, hogy a Windows operációs rendszerben olvassuk ezt a cikket, így ha sikerül végrehajtanunk a műveletet, akkor utána nyomjunk egy Esc-et is, hogy visszajussunk ide)!
- nyomjuk le és tartsuk lenyomva a Ctrl-t és az Alt-ot (mindegy melyiket nyomjuk le előbb, és nem, nem kell igyekezni egyszerre lenyomni a kettőt, szépen, nyugodtan egymás után lenyomjuk és nyomva tartjuk mindkettőt), majd
- üssük le egy pillanatra a Delete billentyűt, végül
- engedjük fel tetszőleges sorrendben a Ctrl-t és az Alt-ot!
Jegyezzük meg, a tényleges parancskiadás mindig az utoljára leütött billentyű hatására történik csak meg! Ezért nem kell tehát idegeskednünk, kapkodnunk. Már csak azért sem, mert amíg nem ütjük le az utolsó billentyűt, félbe is szakíthatjuk a műveletet a már nyomva tartott billentyű(k) felengedésével.
5. Az írógép korszakból hozott rosszul rögzült szokások
A helyesírási szabályoknak megfelelő gépírás a számítógép használatakor is fontos. Az írógép korszak azonban magával hozott olyan szokásokat, amelyekről az idősebb korosztály nehezen szokik le – van még ilyen, idősebb korosztály? Más, gépeléshez kötődő szokásoktól a fiatalabbak sem tekintenek el. Ezekről lesz szó pár mondatban.
- A nulla és az O betű eltérő jelnek számít. Az egyes szám és az L betű is. Sose keverjük össze ezeket! Nézzük csak, legépelve mennyire eltérnek egymástól: 0 szám, kis o betű, nagy O betű (0oO), 1-es szám, kis l betű, nagy L betű (1lL).
- Az Enter billentyűt a szövegszerkesztő alkalmazásokban nem az új sor, hanem egy új bekezdés jelzésére használjuk. A mai alkalmazások képesek a sor végét érzékelni és ún. automatikus sortördelést alkalmazni, egyben képesek a magyar helyesírás szerinti sorvégi szóelválasztásra is. Tehát, sor végére érve gépeljünk csak tovább…
- Az Enter billentyűt nem használjuk térközösítésre sem, tehát nem az Enter-t ütögetve megyünk lejjebb egy levélben helyet csinálva a következő bekezdés felett. Nem, nem, erre is létezik megoldás.
- A szóköz billentyűt a szavak elválasztására használjuk. Nem ütögetjük a szóközt beljebb tolva a kurzort egy felsoroláshoz vagy táblázathoz, mert erre is vannak eszközeink.
- A magyar nyelvben a számok egész és tört részének elválasztására a tizedesvesszőt használjuk. Ez a jel megtalálható az alfanumerikus szigeten az M betűtől jobbra, valamint a numerikus billentyűzeten az Entertől balra. Főleg számolásra képes alkalmazásokban (Számológép, Excel) fontos tudatosan ezt használni a megszokott pont helyett.
- Számokkal foglalkozó munkakörökben megszokott három helyiértékenként szóközt használni a nullák, vagyis a helyiértékek könnyebb felismerése végett. A számítógépes világban erről is le kell szoknunk, használjuk helyette a pontot. Már csak azért is érdemes erre figyelni, mert a szóköz betűnek számít, nem számnak. Emiatt előfordulhat, hogy a szóközt tartalmazó számot nem számként, hanem szövegként értelmezi egy program. Ez nehezen felderíthető számítási hibához vezethet.
- Az operációs rendszerek meghatározzák a dátum, idő és pénznem formátumokat is, több írásmód között engedve választani. Célszerű ezek megismerésével kezdeni, testre szabni a beállításokat, és ahol kell és lehet, élni alkalmazásukkal.
Tipp: Minden operációs rendszer beépítve tartalmazza az ún. régió, más néven területi beállításokat. Például a Windowsban a Vezérlőpultban vagy a Gépházban találjuk meg a fenti és kapcsolódó beállítási lehetőségeket. Ha új felhasználók vagyunk, tekintsük át ezeket, és tudatosítsuk magunkban a beállított értékeket és/vagy módosítsuk azokat tetszésünk szerint!
6. A párbeszédablakok billentyűi
Az operációs rendszer felhasználói felületének kezeléséről tanulva fogunk találkozni a párbeszédablak vagy párbeszédpanel fogalmával. Előre csak annyit, hogy a párbeszédablak egy képernyős űrlap, amelynek opciói vannak, felkínálva az adott funkcióhoz tartozó beállításokat. Most csak felsoroljuk azokat a billentyűket, amelyek mindenképpen szükségesek kezelésükhöz.
- A párbeszédablak számos opciója között a Tab és a Shift+Tab billentyűkkel tudunk a leggyorsabban lépdelni, vagyis a fókuszt a kívánt opcióra helyezni. A Tab a következő, a Shift+Tab az előző opcióra helyezi a fókuszt.
- Előfordulnak olyan párbeszédablakok is, amelyek több oldalra bontva tartalmazzák opcióikat. Az ilyen ablakok felső szélén regiszterfüleket látunk, egymás mellett, a füleken az opciócsoport nevével. Az egyes oldalak, panelok vagy fülek között a Ctrl+Tab és a Ctrl+Shift+Tab billentyűkombinációkkal lépdelhetünk. A Ctrl+Tab a következő fülre, a Ctrl+Shift+Tab az előző fülre léptet. A léptetés a legtöbb ablakban végtelenített, tehát az utolsó fülről az elsőre, az elsőről az utolsóra léphetünk.
- Ha jó a szemünk, észrevehetjük, hogy egyes feliratok, opciók nevében egy-egy betű aláhúzott. Ez az ún. Alt hívóbetű, vagyis a kívánt opcióra az Alt és a betű lenyomásával azonnal ráhelyezhetjük a fókuszt.
- Az Enter billentyűt leütve hagyjuk jóvá a beállításokat. Megtehetjük, hogy nem módosítunk semmit az Enter leütése előtt, elfogadva a felkínált tartalmat. A párbeszédablak bezárul, és a kívánt beállításokkal a műveletet végrehajtja a program.
- Ha mégsem akarjuk a beállításokat érvényre juttatni, úgymond el akarjuk vetni azokat, a műveletet sem akarjuk végrehajtani, akkor üssük le az Esc billentyűt. A párbeszédablak szintén bezárul és visszajutunk a párbeszédablakot megelőző állapotba.
7. A Backspace és a Delete használata törlésre
A billentyűzet két törlésre használható billentyűt is rendelkezésünkre bocsát. Alkalmazása válogatja, hogy egy adott helyzetben használhatjuk-e mindkét billentyűt.
- A Backspace és a Delete egyaránt használható egy korábban kijelölt elem törlésére. A fókusz ugyanott lesz mindkét esetben.
- Szövegszerkesztő alkalmazásokban, adatbevitelnél a Backspace leütése a kurzor előtti, a Delete a kurzor mögötti jelet törli.
8. Egy kijelölt érték átírása
A mai operációs rendszerek felhasználói felületén egy-egy szerkesztőmezőbe helyezve a fókuszt, az ott lévő, aktuális érték kijelölt állapotba kerül. Ha módosítani akarjuk a meglévő értéket, akkor az alábbi műveletek használatát érdemes begyakorolnunk:
- Ha az értéket másikra akarjuk cserélni, akkor egyszerűen kezdjük el begépelni azt – nem szükséges leütnünk előtte a Backspace billentyűt a meglévő érték törléséhez, ahogy azt sokan teszik! Ezt a műveletet nevezzük felül- vagy átgépelésnek vagy -írásnak.
- Az átírás speciális esete, amikor az értéket a korábban a Vágólapra helyezett értékkel akarjuk lecserélni. Ebben az esetben sincs szükség a meglévő érték előzetes törlésére – azonnal beilleszthetjük a Vágólap tartalmát, felülírva a meglévő értéket.
- Ha az értéken csupán módosítani akarunk, akkor nyomjunk le egy nyílbillentyűt, praktikusan a balra nyilat – ekkor a kijelölés megszűnik, és megjelenik a villogó kurzor, biztosítva az érték szerkesztését. Ha a Home billentyűt ütjük le, akkor a kurzor az érték első karaktere előtt, ha az End-et, akkor az érték mögött fog megjelenni.
- Ha a teljes értéket törölni akarjuk, és nem kívánjuk mással helyettesíteni, akkor élhetünk a Delete vagy a Backspace leütésével. A Szóköz billentyű használata törlésre helytelen, mert így az értéket mindössze egy szóközre cseréljük.
9. A beszúró és felülíró (beillesztő/átíró) üzemmód
Szövegszerkesztő alkalmazásokban találkozhatunk ezzel az üzemmóddal, ami nem keverendő össze egy kijelölt érték átírásának lehetőségével.
Mit jelent ez a kétféle működési mód?
- Minden operációs rendszernek és minden alkalmazásnak a beillesztő üzemmód az alapértelmezett működési módja. A beillesztő üzemmód azt jelenti, hogy ha a kurzorral egy korábban begépelt szövegben állunk, akkor tovább gépelve, az új jeleknek helyet szorít az alkalmazás a jobbra lévő szöveg eltolásával.
- A felülíró üzemmód azonban az újonnan begépelt szöveggel átírja az esetlegesen tőle jobbra lévőt. Ma már ritkán használt lehetőség.
Az üzemmód két állapota között egy erre kijelölt billentyűvel tudunk váltani. Ezt a szerepet általában az Insert billentyű szokta betölteni. Az újabb alkalmazásokban egyre kevésbé használt, vagy elrejtett funkció, mivel az Insert billentyű véletlen lenyomásával a felülíró üzemmód akaratlan aktiválása sokszor kergette őrületbe a felhasználókat.
VÉGE.
Infopanel
Készült: 2019 augusztus 20.
Szint: kezdő, ECDL: M01/S1/1.2.3
Kategória: Számítógépes alapismeretek → Számítógépek és eszközök → Hardver → Billentyűzet
Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?
Válassz egy csillagot!
Szavazatszám: 2, Átlag: 2
Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!
Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!
Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!
Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!