Fiat Lux: Et Facta Est Lux! - Legyen Világosság: És Lőn Világosság! » ECDL anyagok (#137) » Táblázatkezelés modul (#141) » Táblázatkezelés vizsgafeladatok (#184) / #54 » ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat (#217🦯)

ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat (#217🦯)

 Frissítve: 2022 július 25.

Bejegyzés, Facebook, Twitter: Cikk frissítve ECDL Táblázatkezelés/S6/Vizsgafeladatok megoldása, #1

Miről szól ez a cikk?
Ebben a látássérültek számára készült Microsoft Excel oktatóanyagban az ECDL Táblázatkezelés modulhoz kiadott Vizsgapéldatár 15. feladatát dolgozzuk fel a Windows 10 operációs rendszer és a Microsoft Office 2016 irodai alkalmazáscsomag aktuális kiadásának felhasználásával.
A vizsgafeladat megoldása során kizárólag a billentyűzetet használjuk.

Tartalomjegyzék

1. Előkészületek

Az ECDL Excel vizsgafeladat megoldása előtt a megjelölt források közül töltsük le szükség szerint az ECDL Vizsgapéldatár Táblázatkezelés 6.0 dokumentumot és a munkafájlokat – az előbbit nyissuk meg, az utóbbit pedig csomagoljuk ki célszerűen a Dokumentumok mappába. A vizsgapéldatár PDF dokumentum, amit a legtöbb internet böngésző képes megnyitni, de használhatjuk bármelyik PDF olvasó alkalmazást is, például az Adobe Acrobat Readert. Látássérült sorstársaink Egyszerű szöveg (*.txt) formátumban is letölthetik a feladatsort.

Tekintsük át a feladat elvégzéséhez szükséges ismereteket és a felhasznált függvényeket:

  • A feladat elvégzéséhez szükséges ismeretek: abszolút hivatkozás, adatrögzítés, aktív cella áthelyezése, bevétel-kiadás-adó-profit fogalmak, diagram készítés és formázás, exportálás PDF formátumban, képlet sokszorosítása, képletkészítés, másolás kivágás és beillesztés, menüszalag kezelés, munkafüzet megnyitása és mentése más néven, munkalap kezelése, nyomtatás, oldalbeállítás, százalékszámítás, táblázat formázás, tartományok kijelölése.
  • A feladat során alkalmazandó függvények: ÁTLAG, DARABTELI, SZUM.

A feladat végrehajtása előtt, közben és után vessük össze munkánkat az alábbi ábrák tartalmával, amelyeken egy-egy szakasz (elkészült táblázat, diagram, export stb.) állapotát tekinthetjük meg.

ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat, 1. megoldás, 1. ábra: A kész táblázatok és a csoportosított oszlopdiagram.
1. ábra: A kész táblázatok és a csoportosított oszlopdiagram.
ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat, 1. megoldás, 2. ábra: Az exportált táblázat a Jegyzettömb ablakában.
2. ábra: Az exportált táblázat a Jegyzettömb ablakában.
ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat, 1. megoldás, 3. ábra: A bevétel-kiadás-profit táblázat.
3. ábra: A bevétel-kiadás-profit táblázat.
ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat, 1. megoldás, 4. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
4. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
ECDL Táblázatkezelés 15. vizsgafeladat, 1. megoldás, 5. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 3 db fájl a Dokumentumok mappában.
5. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 3 db fájl a Dokumentumok mappában.

2. A vizsgafeladat megoldása

Egy javaslat a végrehajtás menetére a billentyűzet használatával (60 lépés):

  1. Nyissuk meg szerkesztésre az M4-15.xlsx munkafüzetet!
  2. Nyomjuk le az F12 funkcióbillentyűt a Mentés másként párbeszédablak megjelenítéséhez!
  3. Gépeljük be a Fájlnév (Alt+N) kombinált szerkesztőmezőbe a nevünket, majd mentsük el a munkafüzetet a Mentés (Alt+S) gombot választva!

Tipp: Jegyezzük meg, ha egy létező munkafüzetet nyitunk meg, akkor a mentés másként funkció a munkafüzet mappáját kínálja fel a mentéshez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Fájlnév szerkesztőmező tartalma, vagyis a munkafüzet neve kijelölt állapotban van, tehát egy másik, teljesen más név megadásakor azonnal felülgépelhetjük azt, nem kell előtte törölni a Del vagy a Backspace billentyűvel a szerkesztőmező tartalmát.

  1. Első teendőnk, hogy megismerkedjünk az M4-15 munkafüzettel, amely az A1:F31 tartományban a 2000-ben nyilvántartott első harminc Messier-katalógusban rögzített mélyég-objektum NGC számát, égi koordinátáit és típusmegjelölését tartalmazza. Az A oszlopban a katalógus első 30 objektumának azonosítóit találjuk M1-től M30-ig, a B oszlop ezen objektumok úgynevezett NGC számait, a C:E oszlopok az égi koordinátákat, míg az F oszlop az objektumok típusát tartalmazza.

Tipp: Ha érdekelnek minket a táblázat adatai, akkor olvassuk el ezt a tippet – figyelem, kissé tudományos és hosszú, a feladat végrehajtásához nem szükséges csillagászati alapismereteket tartalmaz!
A Messier-katalógus Charles Messier (1730-1817) francia csillagász által 1758 és 1782 között összeállított, és több alkalommal, folyamatosan kiegészített katalógus, amely a legfényesebb 110 mélyég-objektumot tartalmazza, M1-től M110-ig. A XVIII. századi megfigyelési korlátoknak, illetve Messier Franciaországban végzett megfigyeléseinek köszönhetően a katalógus csak az északi égbolt elhanyagolhatóan kevés számú mélyég-objektumának listáját tartalmazza. Ma a 110 mélyég-objektum közül kivételes esetben szabad szemmel mindössze 38 figyelhető meg.
A B oszlopban feltüntetett NGC (New General Catalogue – Új Általános Katalógus) szám az amatőrcsillagászok körében legelterjedtebb, mélyég-objektumokat tartalmazó katalógus. Négy kivétellel minden Messier objektum megtalálható az NGC-katalógusban. Az NGC-katalógust az 1880-as években állította össze J. L. E. Dreyer, nagyrészt William Herschel korábbi megfigyelései alapján.
A C oszlopban feltüntetett RA, vagyis rektaszcenzió (egyenes emelkedés) a csillagászati célokra használt úgynevezett II. ekvatoriális koordináta-rendszer egyik, hosszúsági koordinátája – a földrajzi hosszúság égi megfelelője. A rektaszcenzió egy időpont, a tavaszpontból kiindulva mérik óra:perc:másodpercben, az északi égi pólusról nézve az óramutató járásával ellentétes, tehát a Nap évi mozgásával megegyező irányban. Tulajdonképpen a nap 24 óráját osztják fel a négy nevezetes napállás között – így a 0. óra a tavaszi nap-éj egyenlőség (március 20., amikor a Nap a Halak csillagképben jár), a 6. óra a nyári napforduló (június 21., amikor a Nap az Ikrek csillagképben jár), a 12. óra az őszi nap-éj egyenlőség (szeptember 23., amikor a Nap a Szűz csillagképben jár), és a 18. óra a téli napforduló (december 21., amikor a Nap a Nyilas csillagképben jár).
A D:E oszlopokban a D betűvel jelzett deklinációt (elhajlást) találjuk, amely a csillagászati célokra használt úgynevezett II. ekvatoriális koordináta-rendszer másik, fok, perc, másodpercben megadott szélességi koordinátája. Egy adott égi objektum deklinációja nem más, mint az objektum égi iránya és az égi egyenlítő által bezárt szög. Az égi egyenlítőtől északra elhelyezkedő objektumok deklinációja 0°-tól 90°-ig, az attól délre elhelyezkedők deklinációja pedig -0°-tól -90°-ig terjedhet. A táblázat D oszlopában a fokokat, E oszlopában pedig a perceket találjuk. (Az égi egyenlítő a Föld egyenlítősíkjának az éggömbbel alkotott metszésvonala. Merőleges a Föld forgástengelyére, és ~23,5°-kal hajlik el az ekliptikától, vagyis a Nap pályájától.)
Végül az F oszlop a Messier objektumok típusát tartalmazza. Az egyes típusok röviden a következőket jelentik: a gömbhalmaz csillagok gömb alakú térrészben található, szoros gravitációs kapcsolatban álló csoportja; a nyílthalmaz egy csillagközi gázfelhőből kialakult csillagcsoportosulás, amelyek tagjai laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással; a diffúz köd saját vagy visszavert fénnyel rendelkező csillagközi porból, gázból és plazmából álló csillagközi felhő; és a planetáris köd egy haldokló csillag körül kialakult gázburok, amely az ionizált anyaga miatt látható fényt is kibocsát.

  1. Első feladatunk a táblázat fejléc nélküli exportálása egy TXT szövegfájlba. Ha nincs előírva, márpedig a feladatleírás szerint nincs, hogy ehhez kizárólag az Excelt használhatjuk, akkor elindíthatjuk a Jegyzettömb alkalmazást, és a Vágólap segítségével beilleszthetjük az A2:F31 tartományt. Ha a vizsgán csak az Excellel dolgozhatunk, akkor egy új munkalapra másolatot készítünk az A2:F31 tartományról, majd az F12 segítségével mentjük Szöveg (MS-DOS) formátumban. A következő lépésekben az első módszer szerint járunk el.
  2. Jelöljük ki az F5 funkcióbillentyű segítségével az A2:F31 tartományt!

Tipp: Az F5 funkcióbillentyűt nem csak egy adott cellára ugrásra, hanem cellák, tartományok, teljes sor, sorok, oszlop, illetve oszlopok kijelölésére is használhatjuk, akár vegyesen is. Tartomány kijelöléséhez a tartományhivatkozást, több tartomány kijelöléséhez azok pontosvesszővel elválasztott hivatkozásait, sornál csak a sorszámot, soroknál a sorokat, oszlopnál az oszlop betűjelét, oszlopoknál a betűjelekből képzett tartományhivatkozást kell megadnunk, például A1:C3 vagy A1:C3;E20:E22 vagy 5:5 vagy 5:10 vagy B:B vagy B:N.

  1. Készítsünk róla másolatot a Vágólapra a Ctrl+C billentyűkombinációval!
  2. Indítsuk el a Jegyzettömb alkalmazást: üssük le a Start billentyűt, a keresőmezőbe gépeljük be a jegyzettömb szót, majd üssük le az Enter billentyűt!
  3. A képernyőn megjelenő Jegyzettömb ablakba illesszük be a Vágólap tartalmát a Ctrl+V billentyűkombinációval!
  4. Üssük le a Ctrl+S billentyűkombinációt a mentéshez!
  5. A képernyőn megjelenő Mentés másként párbeszédablak Fájlnév (Alt+L) kombinált szerkesztőmezőjében adjuk meg a nevünket, esetleg válasszunk másik mappát, végül a Mentés (Alt+E) gombot! Az exportált táblázatot mutatja a 2. ábra.
  6. Zárjuk be a Jegyzettömb alkalmazást az Alt+F4 billentyűkombinációval, majd térjünk vissza a munkafüzethez!
  7. A második feladat szerint a G1 cellában képlettel ki kell számolnunk a nyílthalmazok számát. Egy adott feltételnek megfelelő cellákat a DARABTELI függvénnyel tudjuk megszámolni. Az objektumok típusát az F2:F31 tartomány tartalmazza, a feltétel pedig a nyílthalmaz szó lesz. Gépeljük be a G1 cellába a következő képletet: =DARABTELI(F2:F31;”nyílthalmaz”). Az eredmény 10.

Tipp: A feltételt relációs operátorral is felírhatjuk a következő formában: „=nyílthalmaz”, sőt, ha kinézünk magunknak egy nyílthalmazt tartalmazó cellát, például az F7-et, akkor alkalmazhatjuk az F7 feltételt is. A képletek a két esetben így néznek ki: =DARABTELI(F2:F31;”=nyílthalmaz”) vagy =DARABTELI(F2:F31;F7).

  1. A következő feladat szerint a koordinátákat tartalmazó cellák, vagyis a C2:E31 tartomány kitöltőszínét Sárga színre kell módosítanunk, és nem meghatározott tulajdonságú szegélyt kell a tartomány cellái köré vonnunk. Jelöljük ki az F5 funkcióbillentyű segítségével a C2:E31 tartományt!
  2. Állítsuk be a Sárga kitöltőszínt a Kezdőlap / Kitöltőszín (Alt+Ő, H1) parancs palettájának segítségével! A paletta Alapszínek részében a negyedik a Sárga szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  3. Az összes cella bekeretezéséhez adjuk ki a Kezdőlap / Szegélyek / Minden szegély (Alt+Ő, GS, M) parancsot!
  4. Az M számok formázásához jelöljük ki az A2:A31 tartományt!
  5. A félkövér stílus beállításához üssük le a Ctrl+B billentyűkombinációt!

Tipp: A következő billentyűkombinációkat használhatjuk az elemi stílusok beállítására vagy kikapcsolására: félkövér Ctrl+B vagy Ctrl+2, dőlt Ctrl+I vagy Ctrl+3, aláhúzott Ctrl+U vagy Ctrl+4, áthúzás Ctrl+5.

  1. A Zöld betűszín beállításához adjuk ki a Kezdőlap / Betűszín (Alt+Ő, ŰE) parancsot! A paletta Alapszínek részében a hatodik a Zöld szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  2. A következő feladat egy segédtáblázat készítése a B35:C39 tartományban, majd annak felhasználásával egy csoportosított oszlopdiagram elhelyezése a munkalapon. Lássunk munkához!
  3. A B35:B39 cellákba gépeljük be a következő címkéket: gömbhalmaz, diffúz köd, planetáris köd, egyéb, nyílthalmaz
  4. A C35:C39 cellákba gépeljük be a következő értékeket: 14, 3, 1, 2, 10

Tipp: Bár a feladat nem kéri, de mind a négy értéket kiszámíthatjuk a DARABTELI függvény alkalmazásával. Jelöljük ki a C35:C39 tartományt, majd gépeljük be a C35 cellába a következő képletet: =DARABTELI($F$2:$F$31;B35), végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt! A $F$2:$F$31 tartomány azért lett abszolút hivatkozás, hogy a képlet másik három cellába másolásakor a tartományhivatkozás ne módosuljon.

Tipp: A Ctrl+Enter az Excel egyik leghasznosabb billentyűparancsa. Alkalmazásával az előzetesen kijelölt tartomány aktív cellájába begépelt tartalmat másolhatjuk át a tartomány többi cellájába. Ha a begépelt tartalom egy képlet, akkor az Excel az abban található (relatív, abszolút és vegyes) hivatkozástípusokat figyelembe véve végzi el a másolást. Ezzel helyettesíthetjük a kitöltést vagy más sokszorosításra használt módszert.
Persze, előfordulhat, hogy elrontjuk a képletet, vagy más okból szerkeszteni akarjuk azt. Ilyenkor jelöljük ki ismét a tartományt, nyomjuk le az F2 funkcióbillentyűt az aktív cella szerkesztéséhez, végezzük el a javítást, végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!

  1. Csoportosított oszlopdiagramot kell készítenünk a munkalapra a gömbhalmazok és a nyílthalmazok adatait ábrázolva. Mivel az adatokat tartalmazó cellák nem szomszédosak, egyben nem, csak két külön tartományként tudjuk kijelölni a szükséges cellákat: jelöljük ki az F5 funkcióbillentyű segítségével a B35:C35;B39:C39 tartományokat!

Tipp: Amikor a diagramon megjelenítendő értékek körét meghatározzuk, át kell gondolnunk, mely tartományt kell kijelölnünk a diagram létrehozása előtt. Többnyire nem csak az értékeket, hanem az oszlopok, illetve sorok címkéit is láttatni akarjuk a diagramon, így ezeket is ki kell jelölnünk. Egyszerű esetben ez általában a teljes táblázat kijelölését jelenti.
Igen ám, de mi a helyzet akkor, mint a mostani feladatban is, ha ki kell hagynunk egy vagy több sort és/vagy oszlopot – ebben a feladatban a két középső sort.
A megoldás, hogy csak az ábrázolni kívánt cellákat jelöljük ki, például az F5 funkcióbillentyű segítségével ügyelve arra, hogy a megadott tartományhivatkozások egy folytonos téglalap alakú területet adjanak eredményül. Így kellett tennünk a mostani feladatban is, kijelölve a B35:C35;B39:C39 tartományokat. Ha figyelmen kívül hagyjuk a kihagyott területeket, akkor láthatjuk, hogy a kijelölt részek egy folytonos téglalapot mintáznak.

  1. Adjuk ki a Beszúrás / Oszlop- és sávdiagram beszúrása (Alt+E, Ú) parancsot, majd üssük le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a Csoportosított oszlop kiválasztásához! A munkalap látható területének közepén megjelenik a kijelölt diagram.

Tipp: A diagram beillesztését követően annak szerkesztéséhez kapunk egy Diagrameszközök / Diagramtervezés (Alt+JC) és egy Diagrameszközök / Formátum (Alt+JZ) nevű menüszalag fület. Természetesen rendelkezésünkre áll a Shift+F10-el elérhető helyi menü is.

Álljunk meg egy szóra!
A kép, és más grafikus elem, mint például a diagram, úgynevezett lebegő objektumként a munkalap cellái felett, azokat eltakarva helyezkedik el. Egy lebegő objektumot úgy tudunk kijelölni, illetve több objektum esetén közülük választani, ha kiadjuk a Kezdőlap / Keresés és kijelölés / Objektumok kijelölése (Alt+Ő, ÖE, O) parancsot. Az Excel kijelöltté teszi az első objektumot, majd a Tab és Shift+Tab billentyűkombinációkkal ránk bízza a kezelni kívánt objektum kijelölését. A munkalap celláihoz az Esc billentyű leütésével térhetünk vissza.

  1. A diagram eltakarhatja a táblázatot, ami nagyon zavaró lehet. Helyezzük át például az F35 cellába: üssük le a Ctrl+X billentyűkombinációt, majd léptessük az aktív cellát az F35 cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt!

Tipp: Ha feladatunk egy diagram beszúrása az aktuális munkalapra, akkor az többnyire eltakarja a táblázatot. Ezért célszerű számára másik helyet keresni, például a táblázat alatt: a Ctrl+X leütésével helyezzük a Vágólapra a diagramot, majd a visszakapott aktív cellát mozgassuk a diagram bal felső sarkának helyet adó cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt! A diagram kijelölt állapotban marad.
Persze, ha a vizsgán ezt nem kérik, vagy kifejezetten tiltják, akkor hagyjuk ki ezt a lépést.

  1. Válasszuk ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Diagramcím / A diagram felett (Alt+JC, D, C, A) parancsot! Ezzel a címet a diagram fölé, középre helyezzük, egyben kijelöltté tesszük azt a szerkesztéshez.
  2. Nyomjuk le az F2 funkcióbillentyűt, az így aktivált Szerkesztőlécbe gépeljük be Halmazok száma címet, majd üssük le az Enter billentyűt!
  3. Az általunk készített diagram nem tartalmaz jelmagyarázatot, de ha mégis, akkor a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Jelmagyarázat / Nincs (Alt+JC, D, J, N) paranccsal kapcsolhatjuk ki. Látássérültként úgy tudunk meggyőződni a jelmagyarázat létéről vagy hiányáról, hogy a Formátum / Diagramelemek (Alt+JZ, I) paranccsal megnézzük a Diagramelemek kombinált szerkesztőmező listájának tartalmát. Ha nincs benne a Jelmagyarázat, akkor diagramunk nem tartalmazza ezt az elemet.
  4. Az oszlopokhoz tartozó feliratok megjelenítéséhez adjuk ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Adatfeliratok / Értéknél, kívül (Alt+JC, D, A, K) parancsot! A kész táblázatot és csoportosított oszlopdiagramot mutatja az 1. ábra.
  5. Újabb táblázatot kell készítenünk, azt azonban egy új munkalapon kell elhelyeznünk: üssük le a Shift+F11 billentyűkombinációt egy új munkalap létrehozásához! Használhatjuk a Kezdőlap / Beszúrás / Munkalap beszúrása (Alt+Ő, BB, B) parancsot is. Az új munkalap Munka1 néven az M4-15 munkalap előtt jön létre.
  6. Gépeljük be az A11:A14 tartomány celláiba a következőket: bevétel, kiadás, profit adó előtt, profit adó után
  7. Gépeljük be a B10:F10 tartomány celláiba a következőket: jan, febr, márc, összesen, átlag
  8. Gépeljük be a B11:D11 tartomány celláiba a következőket: 100, 120, 115
  9. Gépeljük be a B12:D12 tartomány celláiba a következőket: 50, 50, 90
  10. Gépeljük be az A16 cellába a következő címkét: Adó
  11. Gépeljük be a B16 cellába a következő értéket: 64%
  12. A 13. sorban a profit adó előtti értékét, vagyis a bevétel és a kiadás különbségét kell kiszámolnunk. Jelöljük ki a B13:D13 tartományt!
  13. A B13 cellába gépeljük be a következő képletet: =B11-B12, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  14. A 14. sorban a profit adó utáni értékét kell kiszámolnunk, amely a bevétel és a kiadás különbségének a B16-os cellában lévő adókulccsal csökkentett része. A különbséget már kiszámoltuk a 13. sorban, az adó mértékét pedig megtaláljuk a B16 cellában, amely 64%. A bonyolult megfogalmazás mögött egyszerű százalékszámítás áll: a profit adó előtti értékéből ki kell vonnunk a profit 64%-át – a különbség lesz az adózás utáni profit. A B14 cellába gépeljük be a következő képletet: =B13-B13*$B$16. Az abszolút címzésre azért van szükség, mert a képletet át fogjuk másolni a mellette lévő két cellába, vagyis a B16 cellára történő hivatkozás módosulását meg akarjuk akadályozni.
  15. Mivel a feladat a képletek másolását írja elő a C14:D14 cellákba, így először készítsünk másolatot a B14 celláról a Ctrl+C billentyűkombinációval!
  16. Jelöljük ki a C14:D14 tartományt, majd illesszük be a Vágólap tartalmát a Ctrl+V billentyűkombinációval!
  17. Az E11:E14 tartományban a sorok összegét kell képeznünk. Jelöljük ki a tartományt, majd adjuk ki a Kezdőlap / AutoSzum / Szum (Alt+Ő, D, Enter) parancsot!
  18. Az F11:F14 tartományban az átlagokat kell kiszámolnunk. Jelöljük ki a tartományt, majd az F11 cellába gépeljük be az =ÁTLAG(B11:D11) képletet, végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  19. A pénzügyi értékek formázásához jelöljük ki a B11:F14 tartományt, majd üssük le a Ctrl+Shift+4 billentyűkombinációt!

Tipp: Néhány Számformátumot a következő billentyűkombinációkkal tudunk gyorsan és kényelmesen alkalmazni: Ctrl+Shift+1 – formázás Egyéni Számformátumra két tizedesjeggyel és ezres tagolással, Ctrl+Shift+2 – formázás Egyéni Számformátumra a cellában található egynél kisebb tizedes törtet tartalmazó érték óra:perc formátumra alakításával, Ctrl+Shift+3 – formázás Egyéni Számformátumra a cellában található érték nn.hhh.éé formátumra alakításával, Ctrl+Shift+4 – formázás Pénznem Számformátumra két tizedesjeggyel és ezres tagolással (negatív érték esetén piros betűszínnel), Ctrl+Shift+5 – formázás Százalék Számformátumra tizedesjegyek nélkül egészre kerekítéssel.

  1. A tizedeshelyek számát a Kezdőlap / Tizedeshelyek csökkentése (Alt+Ő, 9) parancs kétszeri kiadásával tudjuk nullára állítani.
  2. Jelöljük ki a táblázat oszlopainak címkéit tartalmazó B10:F10 tartományt!
  3. A középre igazításhoz adjuk ki a Kezdőlap / Középre vízszintesen igazítás (Alt+Ő, KZ) parancsot!
  4. Az A oszlop címkéinek jobbra zárásához jelöljük ki az A11:A16 tartományt, majd adjuk ki a Kezdőlap / Jobbra igazítás (Alt+Ő, OO) parancsot!
  5. Bár a feladat nem kéri, célszerű az A oszlop szélességén növelni, hogy minden címke látható legyen: hagyjuk kijelölve az előző tartományt, majd adjuk ki a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancsot! A kész táblázatot mutatja a 3. ábra.
  6. Térjünk vissza az M4-15 munkalapra a Ctrl+PageDown billentyűkombinációval, majd az Esc billentyűvel szüntessük meg a diagram kijelölését, hogy visszakaphassuk az aktív cellát.
  7. Az utolsó feladat a munkalap kinyomtatása. Mivel nem csak a két táblázatot, hanem a diagramot is szeretnénk – és lehetséges – egy oldalra nyomtatni, célszerű fekvő tájolást és egy oldalra nyomtatást beállítani.
  8. Adjuk ki a Lapelrendezés / Oldalbeállítás (Alt+P, O) parancsot!
  9. Az Oldal fülön válasszuk ki a Fekvő Tájolást (Alt+F), a Nagyítás részben a Legyen választógombot (Alt+N)!
  10. A Ctrl+Tab billentyűkombinációval lépjünk át a Munkalap fülre!
  11. A Tab billentyűvel lépjünk a Rácsvonalakkal (Alt+R) jelölőnégyzetre és a Szóköz billentyűvel kapcsoljuk be!
  12. Üssük le az Enter billentyűt az Oldalbeállítás ablakból való kilépéshez!

Álljunk meg egy szóra!
A papírtakarékosság jegyében, valamint az eltérő nyomtatási környezetek miatt mi a gyakorlatok során a nyomtatási kéréseket PDF exporttal helyettesítjük, természetesen az esetlegesen előírt oldalbeállításokkal. Aki továbbra is nyomtatni akar, az a Ctrl+P-vel indíthatja a Fájl / Nyomtatás parancsot (Alt+F, P).

  1. Adjuk ki a Fájl / Exportálás parancsot, és keressük meg a PDF/XPS létrehozása (Alt+F, E, A) gombot!
  2. A képernyőn megjelenik a Közzététel PDF vagy XPS formátumban párbeszédablak, amelynek Fájlnév kombinált szerkesztőmezőjében látjuk a munkafüzet nevét, amit el is fogadhatunk: mentsünk a Közzététel (Alt+K) gombot választva!

Tipp: Az operációs rendszer és az Excel korábbi használatától függően vagy azonnal megjelenik a tartalom az alapértelmezett PDF olvasó alkalmazásban, vagy előtte rákérdez a Windows, hogy melyik alkalmazással akarjuk azt megnyitni. Utóbbi esetben – ha más PDF olvasó alkalmazás nincs telepítve –, a Microsoft Edge böngészőt kínálja fel, amit egy Enter leütéssel el is fogadhatunk.

  1. Ha számítógépünkön van PDF kezelő alkalmazás vagy böngésző, akkor azt az Excel megpróbálja elindítani és megjeleníteni a fájl tartalmát (4. ábra).
  2. A feladattal végeztünk, mentsünk és zárjunk be minden fájlt és alkalmazást!

A feladat megoldása során 2 db fájlt hoztunk létre: egy Excel munkafüzetet kettő munkalappal, valamint egy PDF dokumentumot (5. ábra).

VÉGE.

Infopanel
Készült: 2020 június 13.
Operációs rendszer: Windows 10 (21H2, 2111b19044)
Irodai programcsomag: Microsoft Office 2016 v2206b15330.20266, Aktuális csatorna
Szint: kezdő, ECDL modul/tanmenet: Táblázatkezelés/S6
Kategória: ECDL → Táblázatkezelés → Vizsgafeladatok

Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?

Válassz egy csillagot!

Szavazatszám: 0, Átlag: 0

Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!

Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!

Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!

Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!

Email
Twitter
Facebook
Nyomtat