ECDL Táblázatkezelés 37. vizsgafeladat (#243🦯)

 Frissítve: 2022 augusztus 1.

Miről szól ez a cikk?
Ebben a látássérültek számára készült Microsoft Excel oktatóanyagban az ECDL Táblázatkezelés modulhoz kiadott Vizsgapéldatár 37. feladatát dolgozzuk fel a Windows 10 operációs rendszer és a Microsoft Office 2016 irodai alkalmazáscsomag aktuális kiadásának felhasználásával.
A vizsgafeladat megoldása során kizárólag a billentyűzetet használjuk.

Tartalomjegyzék

1. Előkészületek

Az ECDL Excel vizsgafeladat megoldása előtt a megjelölt források közül töltsük le szükség szerint az ECDL Vizsgapéldatár Táblázatkezelés 6.0 dokumentumot és a munkafájlokat – az előbbit nyissuk meg, az utóbbit pedig csomagoljuk ki célszerűen a Dokumentumok mappába. A vizsgapéldatár PDF dokumentum, amit a legtöbb internet böngésző képes megnyitni, de használhatjuk bármelyik PDF olvasó alkalmazást is, például az Adobe Acrobat Readert. Látássérült sorstársaink Egyszerű szöveg (*.txt) formátumban is letölthetik a feladatsort.

Tekintsük át a feladat elvégzéséhez szükséges ismereteket és a felhasznált függvényeket:

A feladat végrehajtása előtt, közben és után vessük össze munkánkat az alábbi ábrák tartalmával, amelyeken egy-egy szakasz (elkészült táblázat, diagram, export stb.) állapotát tekinthetjük meg.

ECDL Táblázatkezelés 37. vizsgafeladat, 1. megoldás, 1. ábra: A kész táblázat és a csoportosított sávdiagram.
1. ábra: A kész táblázat és a csoportosított sávdiagram.
ECDL Táblázatkezelés 37. vizsgafeladat, 1. megoldás, 2. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
2. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
ECDL Táblázatkezelés 37. vizsgafeladat, 1. megoldás, 3. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 2 db fájl a Dokumentumok mappában.
3. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 2 db fájl a Dokumentumok mappában.

2. A vizsgafeladat megoldása

Egy javaslat a végrehajtás menetére a billentyűzet használatával (56 lépés):

  1. Nyissuk meg szerkesztésre az M4-37.xlsx munkafüzetet!
  2. Nyomjuk le az F12 funkcióbillentyűt a Mentés másként párbeszédablak megjelenítéséhez!
  3. Gépeljük be a Fájlnév (Alt+N) kombinált szerkesztőmezőbe a nevünket, majd mentsük el a munkafüzetet a Mentés (Alt+S) gombot választva!

Tipp: Jegyezzük meg, ha egy létező munkafüzetet nyitunk meg, akkor a mentés másként funkció a munkafüzet mappáját kínálja fel a mentéshez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Fájlnév szerkesztőmező tartalma, vagyis a munkafüzet neve kijelölt állapotban van, tehát egy másik, teljesen más név megadásakor azonnal felülgépelhetjük azt, nem kell előtte törölni a Del vagy a Backspace billentyűvel a szerkesztőmező tartalmát.

  1. Első teendőnk, hogy megismerkedjünk a munkafüzettel. Az M4-37 munkalap A1:J11 tartománya egy tőzsde napi eladásainak számát, valamint a tőzsde indexeket mutatja két héten, vagyis tíz munkanapon át, 9-től 16 óráig, óránkénti lépésközzel. A munkanapok dátumait az A oszlop, a napi eladások számát az Eladások száma (B) oszlop tartalmazza. A napi tőzsdeindexeket 9:00-tól 16:00-ig a C:J oszlopokban találjuk. Az A oszlop számformátuma Rövid dátumforma, a C1:J1 tartományban található időpontok Idő adattípusúak ÓÓ:PP formátumban. A B2:J11 tartományban található számok formátuma Általános.
  2. Az első feladat szerint a K oszlopban a tőzsdeindexek, vagyis a C:J oszlopok átlagát kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a K1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Átlag
  3. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be a K2:K11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!

Tipp: Az F5 funkcióbillentyűt nem csak egy adott cellára ugrásra, hanem cellák, tartományok, teljes sor, sorok, oszlop, illetve oszlopok kijelölésére is használhatjuk, akár vegyesen is. Tartomány kijelöléséhez a tartományhivatkozást, több tartomány kijelöléséhez azok pontosvesszővel elválasztott hivatkozásait, sornál csak a sorszámot, soroknál a sorokat, oszlopnál az oszlop betűjelét, oszlopoknál a betűjelekből képzett tartományhivatkozást kell megadnunk, például A1:C3 vagy A1:C3;E20:E22 vagy 5:5 vagy 5:10 vagy B:B vagy B:N.

  1. A K2 cellába gépeljük be az =ÁTLAG(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!

Tipp: A Ctrl+Enter az Excel egyik leghasznosabb billentyűparancsa. Alkalmazásával az előzetesen kijelölt tartomány aktív cellájába begépelt tartalmat másolhatjuk át a tartomány többi cellájába. Ha a begépelt tartalom egy képlet, akkor az Excel az abban található (relatív, abszolút és vegyes) hivatkozástípusokat figyelembe véve végzi el a másolást. Ezzel helyettesíthetjük a kitöltést vagy más sokszorosításra használt módszert.
Persze, előfordulhat, hogy elrontjuk a képletet, vagy más okból szerkeszteni akarjuk azt. Ilyenkor jelöljük ki ismét a tartományt, nyomjuk le az F2 funkcióbillentyűt az aktív cella szerkesztéséhez, végezzük el a javítást, végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!

  1. Az L oszlopban a napi legalacsonyabb értékeket kell kiszámolnunk a MIN függvény segítségével. Helyezzük az aktív cellát az L1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Mélypont
  2. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az L2:L11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
  3. A K2 cellába gépeljük be az =MIN(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  4. A B12 cellában a napi eladások összegét kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a B12 cellára, majd adjuk ki a Kezdőlap / AutoSzum / Szum (Alt+Ő, D, Enter) parancsot! A cellában megjelenik az =SZUM(B2:B11) képlet, amit az Enter leütésével el is fogadhatunk.
  5. Az M oszlopban a tőzsdeindex napi ingadozását, vagyis a két szélső érték különbségét kell megjelenítenünk, kizárva a 9 és a 16 órás értékeket, vagyis a C és a J oszlopot. A két szélső értéket a MAX és a MIN függvényekkel találjuk meg, majd ezek különbségét kell kiszámolnunk. Nézzük, hogyan néz ki a képlet az M2 cellában: =MAX(D2:I2)-MIN(D2:I2)
  6. Gépeljük be az M1 cellába a következő címkét: Napi ingadozás
  7. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az M2:M11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
  8. Az M2 cellába gépeljük be az =MAX(D2:I2)-MIN(D2:I2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  9. Az első hét sorait Piros színű szegéllyel kell elválasztanunk egymástól. Jelöljük ki az A2:M6 tartományt!
  10. Jelenítsük meg a Cellák formázása párbeszédablakot a Ctrl+1 billentyűkombinációval!
  11. Lépjünk a Ctrl+Tab billentyűkombinációval a Szegély fülre!
  12. Lépjünk a Tab billentyűvel a Stílus (Alt+S) listára, és a le-fel nyílbillentyűkkel válasszuk ki például a Közepes választógombot, majd a Szóköz billentyűvel jelöljük ki!
  13. Lépjünk tovább a Tab billentyűvel a Szín (Alt+Z) palettára, majd az Alapszínek részben keressük meg a második, Piros színt! Válasszuk ki a Szóköz billentyűvel!
  14. A Szegély részben található jelölőnégyzetekkel ki kell választanunk, hol akarunk vonalakat húzni. Nekünk a Fent, a Vízszintesen és a Lent jelölőnégyzeteket kell bejelölnünk. Keressük meg ezeket a jelölőnégyzeteket a Tab billentyűvel, majd a Szóköz billentyűvel egyenként jelöljük be azokat, vagy sorban egymás után üssük le az Alt+T, az Alt+I és az Alt+L billentyűkombinációkat!
  15. A beállítások érvényre juttatásához és a Cellák formázása párbeszédablakból való kilépéshez üssük le az Enter billentyűt!
  16. Az A oszlop dátumainak formátumát úgy kell módosítanunk, hogy a hónapnevek szövegesen jelenjenek meg. Jelöljük ki az A2:A11 tartományt!
  17. Üssük le a Ctrl+1 billentyűkombinációt a Cellák formázása párbeszédablak megjelenítéséhez!
  18. Lépjünk a Ctrl+Tab billentyűkombinációval a Szám lapfülre!
  19. A Tab billentyűvel lépjünk a Kategória listára, majd válasszuk ki a Dátum kategóriát!
  20. Üssük le a Tab billentyűt, hogy a Típus listára lépjünk, majd válasszunk egy olyan dátumformátumot, amelyben benne van az évszám, a hónap neve szövegesen és a nap! Ha megvan, lépjünk ki a párbeszédablakból az Enter leütésével!
  21. Mivel az oszlopok keskenynek bizonyulnak az új dátumformátum miatt, növeljük meg a szélességüket a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancs kiadásával!
  22. A középre igazításhoz adjuk ki a Kezdőlap / Középre vízszintesen igazítás (Alt+Ő, KZ) parancsot!
  23. Következő teendőnk az A2:J11 tartomány inverzzé tétele. Az inverz formázás azt jelenti, hogy meg kell cserélnünk a betű- és a kitöltőszínt. A megadott tartomány celláinak kitöltőszíne fehér, betűszíne fekete. A csere során a kitöltőszínt feketére, a betűszínt fehérre fogjuk módosítani. Jelöljük ki az A2:J11 tartományt!
  24. Állítsuk be a Fehér, 1. háttér betűszínt a Kezdőlap / Betűszín (Alt+Ő, ŰE) parancs palettájának segítségével! A paletta Színösszeállítás részében az első oszlop legfelső gombja a Fehér, 1. háttér szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  25. Állítsuk be a Fekete, 1. szöveg kitöltőszínt a Kezdőlap / Kitöltőszín (Alt+Ő, H1) parancs palettájának segítségével! A paletta Színösszeállítás részében a második oszlop legfelső gombja a Fekete, 1. szöveg szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  26. A következő feladat, hogy az A25 cellába begépeljük, hogyan jeleníthetjük meg a nyomtatási képet: egyszerűen gépeljük be a cellába a Ctrl+P billentyűkombinációt!
  27. Ábrázolnunk kell az utolsó nap (11. sor) délelőttjének (9-12 óráig, C:F oszlopok) indexmozgását a munkalapon létrehozott csoportosított sávdiagramon. A dátumot az A11 cella, a tőzsdeindexeket a C11:F11 tartomány, a hozzájuk tartozó címkéket pedig az A1, illetve a C1:F1 tartomány tartalmazza. Láthatjuk, hogy az ábrázolni kívánt adatokat tartalmazó cellák nem szomszédosak, így az F5 funkcióbillentyűt hívjuk segítségül, megadva az előbb felsorolt tartományhivatkozásokat: A1;C1:F1;A11;C11:F11

Tipp: Amikor a diagramon megjelenítendő értékek körét meghatározzuk, át kell gondolnunk, mely tartományt kell kijelölnünk a diagram létrehozása előtt. Többnyire nem csak az értékeket, hanem az oszlopok, illetve sorok címkéit is láttatni akarjuk a diagramon, így ezeket is ki kell jelölnünk. Egyszerű esetben ez általában a teljes táblázat kijelölését jelenti.
Igen ám, de mi a helyzet akkor, mint a mostani feladatban is, ha ki kell hagynunk egy vagy több sort és/vagy oszlopot – esetünkben a B oszlopot és a 2:10 sorokat?
A megoldás, hogy csak az ábrázolni kívánt cellákat jelöljük ki, például az F5 funkcióbillentyű segítségével ügyelve arra, hogy a megadott tartományhivatkozások egy folytonos téglalap alakú területet adjanak eredményül. Így kellett tennünk a mostani feladatban is, kijelölve az A1;C1:F1;A11;C11:F11 tartományokat. Ha figyelmen kívül hagyjuk a kihagyott területeket, akkor láthatjuk, hogy a kijelölt részek egy folytonos téglalapot mintáznak.

  1. Adjuk ki a Beszúrás / Oszlop- és sávdiagram beszúrása (Alt+E, Ú) parancsot, majd üssük le kétszer a le nyílbillentyűt, végül az Enter vagy a Szóköz billentyűt a Csoportosított sáv kiválasztásához! A munkalap látható területének közepén megjelenik a kijelölt diagram.

Tipp: A diagram beillesztését követően annak szerkesztéséhez kapunk egy Diagrameszközök / Diagramtervezés (Alt+JC) és egy Diagrameszközök / Formátum (Alt+JZ) nevű menüszalag fület. Természetesen rendelkezésünkre áll a Shift+F10-el elérhető helyi menü is.

Álljunk meg egy szóra!
A kép, és más grafikus elem, mint például a diagram, úgynevezett lebegő objektumként a munkalap cellái felett, azokat eltakarva helyezkedik el. Egy lebegő objektumot úgy tudunk kijelölni, illetve több objektum esetén közülük választani, ha kiadjuk a Kezdőlap / Keresés és kijelölés / Objektumok kijelölése (Alt+Ő, ÖE, O) parancsot. Az Excel kijelöltté teszi az első objektumot, majd a Tab és Shift+Tab billentyűkombinációkkal ránk bízza a kezelni kívánt objektum kijelölését. A munkalap celláihoz az Esc billentyű leütésével térhetünk vissza.

  1. A diagram eltakarja a táblázatot, ami nagyon zavaró. Helyezzük át például az E15 cellába: üssük le a Ctrl+X billentyűkombinációt, majd léptessük az aktív cellát az E15 cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt!

Tipp: Ha feladatunk egy diagram beszúrása az aktuális munkalapra, akkor az többnyire eltakarja a táblázatot. Ezért célszerű számára másik helyet keresni, például a táblázat alatt: a Ctrl+X leütésével helyezzük a Vágólapra a diagramot, majd a visszakapott aktív cellát mozgassuk a diagram bal felső sarkának helyet adó cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt! A diagram kijelölt állapotban marad.
Persze, ha a vizsgán ezt nem kérik, vagy kifejezetten tiltják, akkor hagyjuk ki ezt a lépést.

  1. Mivel a diagramon ábrázoltuk az A11 cella tartalmát is, amiből a diagram címe lett, teljesítettük a feladat azon előírását, hogy a diagram címe a dátum legyen.
  2. Diagramunk nem tartalmaz jelmagyarázatot, de ha az Ön diagramján megjelent, akkor kapcsolja ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Jelmagyarázat / Nincs (Alt+JC, D, J, N) paranccsal!
  3. Az adatpontokhoz tartozó értékek megjelenítéséhez adjuk ki például a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Adatfeliratok / Értéknél, kívül (Alt+JC, D, A, K) parancsot!
  4. Az A13 cellában egy olyan képletet kell készítenünk, amely megmutatja, hogy a két hét alatt hányszor emelkedett 8000 fölé a tőzsdeindex, vagyis a C2:J11 tartományban össze kell számolnunk a „>8000” feltételnek megfelelő cellákat. Erre való a DARABTELI függvény, amellyel a képlet a következőképpen fog kinézni: =DARABTELI(C2:J11;”>8000″)
  5. Helyezzük az F5 funkcióbillentyű segítségével az aktív cellát az A13 cellára, egyben megszüntetve a diagram kijelölését!
  6. Gépeljük be az =DARABTELI(C2:J11;”>8000″) képletet az A13 cellába! Az eredmény 51.
  7. Az N2:N11 tartomány celláiban meg kell jelenítenünk az ugyanabban a sorban lévő A oszlopbeli dátumot, ha az adott sorban az eladások száma az Eladások száma (B) oszlop átlaga fölött volt! Más esetben üresen kell hagynunk a cellát. Állítsuk össze a képletet az N2 cella számára! Első teendő a B oszlop átlagának kiszámolása: ÁTLAG($B$2:$B$11). Utána meg kell vizsgálni a HA függvénnyel, hogy a B2 értéke ennél nagyobb-e: ha igen, akkor az A2 tartalmát, ha nem, akkor a „” üres karakterláncot kell megjelenítenünk. A kész képlet a következő: =HA(B2>ÁTLAG($B$2:$B$11);A2;””). Az abszolút hivatkozást azért használtuk, mert a képlet lefelé sokszorosításával meg akarjuk akadályozni a B2:B11 tartományhivatkozás módosulását.

Tipp: Ha egy feladat a semmi megjelenítését írja elő, akkor mindig egy üres karakterláncot kell megadnunk két idézőjellel: „” (Shift+2, Shift+2).

  1. Az N1 cellába gépeljük be az Eladások száma>ÁTLAG címkét, majd jelöljük ki az N2:N11 tartományt!
  2. Az N2 cellába gépeljük be az =HA(B2>ÁTLAG($B$2:$B$11);A2;””) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  3. Mivel a kapott eredmények Számformátuma Általános, formázzuk meg a tartományt ugyanúgy, ahogy korábban az A oszlop dátumaival tettük, majd növeljük meg az oszlopszélességet a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancs kiadásával! A kész táblázatot és diagramot láthatjuk az 1. ábrán.
  4. Utolsó feladatunk az A2:C15 tartomány nyomtatása. Jelöljük ki ezt a tartományt!
  5. Adjuk ki a Lapelrendezés / Nyomtatási terület / Nyomtatási terület kijelölése (Alt+P, I, K) parancsot!
  6. Adjuk ki a Lapelrendezés / Oldalbeállítás (Alt+P, O) parancsot!
  7. Az Oldal fülön válasszuk ki a Legyen (Alt+N) választógombot!
  8. Üssük le az Enter billentyűt az Oldalbeállítás ablakból való kilépéshez!

Álljunk meg egy szóra!
A papírtakarékosság jegyében, valamint az eltérő nyomtatási környezetek miatt mi a gyakorlatok során a nyomtatási kéréseket PDF exporttal helyettesítjük, természetesen az esetlegesen előírt oldalbeállításokkal. Aki továbbra is nyomtatni akar, az a Ctrl+P-vel indíthatja a Fájl / Nyomtatás parancsot (Alt+F, P).

  1. Adjuk ki a Fájl / Exportálás parancsot, és keressük meg a PDF/XPS létrehozása (Alt+F, E, A) gombot!
  2. A képernyőn megjelenik a Közzététel PDF vagy XPS formátumban párbeszédablak, amelynek Fájlnév kombinált szerkesztőmezőjében látjuk a munkafüzet nevét, amit el is fogadhatunk.
  3. Mentsünk a Közzététel (Alt+K) gombot választva!

Tipp: Az operációs rendszer és az Excel korábbi használatától függően vagy azonnal megjelenik a tartalom az alapértelmezett PDF olvasó alkalmazásban, vagy előtte rákérdez a Windows, hogy melyik alkalmazással akarjuk azt megnyitni. Utóbbi esetben – ha más PDF olvasó alkalmazás nincs telepítve –, a Microsoft Edge böngészőt kínálja fel, amit egy Enter leütéssel el is fogadhatunk.

  1. Ha számítógépünkön van PDF kezelő alkalmazás vagy böngésző, akkor azt az Excel megpróbálja elindítani és megjeleníteni a fájl tartalmát (2. ábra).
  2. A feladattal végeztünk, mentsünk és zárjunk be minden fájlt és alkalmazást!

A feladat megoldása során 2 db fájlt hoztunk létre: egy Excel munkafüzetet és egy PDF dokumentumot (3. ábra).

VÉGE.

Infopanel
Készült: 2020 július 14.
Operációs rendszer: Windows 10 (21H2, 2111b19044)
Irodai programcsomag: Microsoft Office 2016 v2206b15330.20266, Aktuális csatorna
Szint: kezdő, ECDL modul/tanmenet: Táblázatkezelés/S6
Kategória: ECDL → Táblázatkezelés → Vizsgafeladatok

Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?

Válassz egy csillagot!

Szavazatszám: 0, Átlag: 0

Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!

Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!

Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!

Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!

Email
Twitter
Facebook
Nyomtat