Frissítve: 2022 augusztus 1.
Miről szól ez a cikk?
Ebben a látássérültek számára készült Microsoft Excel oktatóanyagban az ECDL Táblázatkezelés modulhoz kiadott Vizsgapéldatár 37. feladatát dolgozzuk fel a Windows 10 operációs rendszer és a Microsoft Office 2016 irodai alkalmazáscsomag aktuális kiadásának felhasználásával.
A vizsgafeladat megoldása során kizárólag a billentyűzetet használjuk.
Tartalomjegyzék
- Felhasznált források:
- A Táblázatkezelés modul tartalma az NJSzT oldalán.
- A 2019 február 1-től érvényes Táblázatkezelés Syllabus 6 (PDF fájl).
- A 2019 március 1-től érvényes ECDL Vizsgapéldatár Táblázatkezelés (PDF fájl).
- A feladatokhoz tartozó munkafüzetek tömörítvénye (ZIP fájl).
- A 37. feladatsor Egyszerű szöveg (*.txt) formátumban.
1. Előkészületek
Az ECDL Excel vizsgafeladat megoldása előtt a megjelölt források közül töltsük le szükség szerint az ECDL Vizsgapéldatár Táblázatkezelés 6.0 dokumentumot és a munkafájlokat – az előbbit nyissuk meg, az utóbbit pedig csomagoljuk ki célszerűen a Dokumentumok mappába. A vizsgapéldatár PDF dokumentum, amit a legtöbb internet böngésző képes megnyitni, de használhatjuk bármelyik PDF olvasó alkalmazást is, például az Adobe Acrobat Readert. Látássérült sorstársaink Egyszerű szöveg (*.txt) formátumban is letölthetik a feladatsort.
Tekintsük át a feladat elvégzéséhez szükséges ismereteket és a felhasznált függvényeket:
- A feladat elvégzéséhez szükséges ismeretek: abszolút hivatkozás, aktív cella áthelyezése, diagram készítés és formázás, exportálás PDF formátumban, képlet sokszorosítása, képletkészítés, másolás kivágás és beillesztés, menüszalag kezelés, munkafüzet megnyitása és mentése más néven, nyomtatás, nyomtatási terület kijelölése, oldalbeállítás, relációs operátorok, táblázat formázás, tartományok kijelölése.
- A feladat során alkalmazandó függvények: ÁTLAG, DARABTELI, HA, MAX, MIN, SZUM.
A feladat végrehajtása előtt, közben és után vessük össze munkánkat az alábbi ábrák tartalmával, amelyeken egy-egy szakasz (elkészült táblázat, diagram, export stb.) állapotát tekinthetjük meg.
2. A vizsgafeladat megoldása
Egy javaslat a végrehajtás menetére a billentyűzet használatával (56 lépés):
- Nyissuk meg szerkesztésre az M4-37.xlsx munkafüzetet!
- Nyomjuk le az F12 funkcióbillentyűt a Mentés másként párbeszédablak megjelenítéséhez!
- Gépeljük be a Fájlnév (Alt+N) kombinált szerkesztőmezőbe a nevünket, majd mentsük el a munkafüzetet a Mentés (Alt+S) gombot választva!
Tipp: Jegyezzük meg, ha egy létező munkafüzetet nyitunk meg, akkor a mentés másként funkció a munkafüzet mappáját kínálja fel a mentéshez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Fájlnév szerkesztőmező tartalma, vagyis a munkafüzet neve kijelölt állapotban van, tehát egy másik, teljesen más név megadásakor azonnal felülgépelhetjük azt, nem kell előtte törölni a Del vagy a Backspace billentyűvel a szerkesztőmező tartalmát.
- Első teendőnk, hogy megismerkedjünk a munkafüzettel. Az M4-37 munkalap A1:J11 tartománya egy tőzsde napi eladásainak számát, valamint a tőzsde indexeket mutatja két héten, vagyis tíz munkanapon át, 9-től 16 óráig, óránkénti lépésközzel. A munkanapok dátumait az A oszlop, a napi eladások számát az Eladások száma (B) oszlop tartalmazza. A napi tőzsdeindexeket 9:00-tól 16:00-ig a C:J oszlopokban találjuk. Az A oszlop számformátuma Rövid dátumforma, a C1:J1 tartományban található időpontok Idő adattípusúak ÓÓ:PP formátumban. A B2:J11 tartományban található számok formátuma Általános.
- Az első feladat szerint a K oszlopban a tőzsdeindexek, vagyis a C:J oszlopok átlagát kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a K1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Átlag
- Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be a K2:K11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
Tipp: Az F5 funkcióbillentyűt nem csak egy adott cellára ugrásra, hanem cellák, tartományok, teljes sor, sorok, oszlop, illetve oszlopok kijelölésére is használhatjuk, akár vegyesen is. Tartomány kijelöléséhez a tartományhivatkozást, több tartomány kijelöléséhez azok pontosvesszővel elválasztott hivatkozásait, sornál csak a sorszámot, soroknál a sorokat, oszlopnál az oszlop betűjelét, oszlopoknál a betűjelekből képzett tartományhivatkozást kell megadnunk, például A1:C3 vagy A1:C3;E20:E22 vagy 5:5 vagy 5:10 vagy B:B vagy B:N.
- A K2 cellába gépeljük be az =ÁTLAG(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
Tipp: A Ctrl+Enter az Excel egyik leghasznosabb billentyűparancsa. Alkalmazásával az előzetesen kijelölt tartomány aktív cellájába begépelt tartalmat másolhatjuk át a tartomány többi cellájába. Ha a begépelt tartalom egy képlet, akkor az Excel az abban található (relatív, abszolút és vegyes) hivatkozástípusokat figyelembe véve végzi el a másolást. Ezzel helyettesíthetjük a kitöltést vagy más sokszorosításra használt módszert.
Persze, előfordulhat, hogy elrontjuk a képletet, vagy más okból szerkeszteni akarjuk azt. Ilyenkor jelöljük ki ismét a tartományt, nyomjuk le az F2 funkcióbillentyűt az aktív cella szerkesztéséhez, végezzük el a javítást, végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
- Az L oszlopban a napi legalacsonyabb értékeket kell kiszámolnunk a MIN függvény segítségével. Helyezzük az aktív cellát az L1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Mélypont
- Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az L2:L11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
- A K2 cellába gépeljük be az =MIN(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
- A B12 cellában a napi eladások összegét kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a B12 cellára, majd adjuk ki a Kezdőlap / AutoSzum / Szum (Alt+Ő, D, Enter) parancsot! A cellában megjelenik az =SZUM(B2:B11) képlet, amit az Enter leütésével el is fogadhatunk.
- Az M oszlopban a tőzsdeindex napi ingadozását, vagyis a két szélső érték különbségét kell megjelenítenünk, kizárva a 9 és a 16 órás értékeket, vagyis a C és a J oszlopot. A két szélső értéket a MAX és a MIN függvényekkel találjuk meg, majd ezek különbségét kell kiszámolnunk. Nézzük, hogyan néz ki a képlet az M2 cellában: =MAX(D2:I2)-MIN(D2:I2)
- Gépeljük be az M1 cellába a következő címkét: Napi ingadozás
- Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az M2:M11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
- Az M2 cellába gépeljük be az =MAX(D2:I2)-MIN(D2:I2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
- Az első hét sorait Piros színű szegéllyel kell elválasztanunk egymástól. Jelöljük ki az A2:M6 tartományt!
- Jelenítsük meg a Cellák formázása párbeszédablakot a Ctrl+1 billentyűkombinációval!
- Lépjünk a Ctrl+Tab billentyűkombinációval a Szegély fülre!
- Lépjünk a Tab billentyűvel a Stílus (Alt+S) listára, és a le-fel nyílbillentyűkkel válasszuk ki például a Közepes választógombot, majd a Szóköz billentyűvel jelöljük ki!
- Lépjünk tovább a Tab billentyűvel a Szín (Alt+Z) palettára, majd az Alapszínek részben keressük meg a második, Piros színt! Válasszuk ki a Szóköz billentyűvel!
- A Szegély részben található jelölőnégyzetekkel ki kell választanunk, hol akarunk vonalakat húzni. Nekünk a Fent, a Vízszintesen és a Lent jelölőnégyzeteket kell bejelölnünk. Keressük meg ezeket a jelölőnégyzeteket a Tab billentyűvel, majd a Szóköz billentyűvel egyenként jelöljük be azokat, vagy sorban egymás után üssük le az Alt+T, az Alt+I és az Alt+L billentyűkombinációkat!
- A beállítások érvényre juttatásához és a Cellák formázása párbeszédablakból való kilépéshez üssük le az Enter billentyűt!
- Az A oszlop dátumainak formátumát úgy kell módosítanunk, hogy a hónapnevek szövegesen jelenjenek meg. Jelöljük ki az A2:A11 tartományt!
- Üssük le a Ctrl+1 billentyűkombinációt a Cellák formázása párbeszédablak megjelenítéséhez!
- Lépjünk a Ctrl+Tab billentyűkombinációval a Szám lapfülre!
- A Tab billentyűvel lépjünk a Kategória listára, majd válasszuk ki a Dátum kategóriát!
- Üssük le a Tab billentyűt, hogy a Típus listára lépjünk, majd válasszunk egy olyan dátumformátumot, amelyben benne van az évszám, a hónap neve szövegesen és a nap! Ha megvan, lépjünk ki a párbeszédablakból az Enter leütésével!
- Mivel az oszlopok keskenynek bizonyulnak az új dátumformátum miatt, növeljük meg a szélességüket a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancs kiadásával!
- A középre igazításhoz adjuk ki a Kezdőlap / Középre vízszintesen igazítás (Alt+Ő, KZ) parancsot!
- Következő teendőnk az A2:J11 tartomány inverzzé tétele. Az inverz formázás azt jelenti, hogy meg kell cserélnünk a betű- és a kitöltőszínt. A megadott tartomány celláinak kitöltőszíne fehér, betűszíne fekete. A csere során a kitöltőszínt feketére, a betűszínt fehérre fogjuk módosítani. Jelöljük ki az A2:J11 tartományt!
- Állítsuk be a Fehér, 1. háttér betűszínt a Kezdőlap / Betűszín (Alt+Ő, ŰE) parancs palettájának segítségével! A paletta Színösszeállítás részében az első oszlop legfelső gombja a Fehér, 1. háttér szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
- Állítsuk be a Fekete, 1. szöveg kitöltőszínt a Kezdőlap / Kitöltőszín (Alt+Ő, H1) parancs palettájának segítségével! A paletta Színösszeállítás részében a második oszlop legfelső gombja a Fekete, 1. szöveg szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
- A következő feladat, hogy az A25 cellába begépeljük, hogyan jeleníthetjük meg a nyomtatási képet: egyszerűen gépeljük be a cellába a Ctrl+P billentyűkombinációt!
- Ábrázolnunk kell az utolsó nap (11. sor) délelőttjének (9-12 óráig, C:F oszlopok) indexmozgását a munkalapon létrehozott csoportosított sávdiagramon. A dátumot az A11 cella, a tőzsdeindexeket a C11:F11 tartomány, a hozzájuk tartozó címkéket pedig az A1, illetve a C1:F1 tartomány tartalmazza. Láthatjuk, hogy az ábrázolni kívánt adatokat tartalmazó cellák nem szomszédosak, így az F5 funkcióbillentyűt hívjuk segítségül, megadva az előbb felsorolt tartományhivatkozásokat: A1;C1:F1;A11;C11:F11
Tipp: Amikor a diagramon megjelenítendő értékek körét meghatározzuk, át kell gondolnunk, mely tartományt kell kijelölnünk a diagram létrehozása előtt. Többnyire nem csak az értékeket, hanem az oszlopok, illetve sorok címkéit is láttatni akarjuk a diagramon, így ezeket is ki kell jelölnünk. Egyszerű esetben ez általában a teljes táblázat kijelölését jelenti.
Igen ám, de mi a helyzet akkor, mint a mostani feladatban is, ha ki kell hagynunk egy vagy több sort és/vagy oszlopot – esetünkben a B oszlopot és a 2:10 sorokat?
A megoldás, hogy csak az ábrázolni kívánt cellákat jelöljük ki, például az F5 funkcióbillentyű segítségével ügyelve arra, hogy a megadott tartományhivatkozások egy folytonos téglalap alakú területet adjanak eredményül. Így kellett tennünk a mostani feladatban is, kijelölve az A1;C1:F1;A11;C11:F11 tartományokat. Ha figyelmen kívül hagyjuk a kihagyott területeket, akkor láthatjuk, hogy a kijelölt részek egy folytonos téglalapot mintáznak.
- Adjuk ki a Beszúrás / Oszlop- és sávdiagram beszúrása (Alt+E, Ú) parancsot, majd üssük le kétszer a le nyílbillentyűt, végül az Enter vagy a Szóköz billentyűt a Csoportosított sáv kiválasztásához! A munkalap látható területének közepén megjelenik a kijelölt diagram.
Tipp: A diagram beillesztését követően annak szerkesztéséhez kapunk egy Diagrameszközök / Diagramtervezés (Alt+JC) és egy Diagrameszközök / Formátum (Alt+JZ) nevű menüszalag fület. Természetesen rendelkezésünkre áll a Shift+F10-el elérhető helyi menü is.
Álljunk meg egy szóra!
A kép, és más grafikus elem, mint például a diagram, úgynevezett lebegő objektumként a munkalap cellái felett, azokat eltakarva helyezkedik el. Egy lebegő objektumot úgy tudunk kijelölni, illetve több objektum esetén közülük választani, ha kiadjuk a Kezdőlap / Keresés és kijelölés / Objektumok kijelölése (Alt+Ő, ÖE, O) parancsot. Az Excel kijelöltté teszi az első objektumot, majd a Tab és Shift+Tab billentyűkombinációkkal ránk bízza a kezelni kívánt objektum kijelölését. A munkalap celláihoz az Esc billentyű leütésével térhetünk vissza.
- A diagram eltakarja a táblázatot, ami nagyon zavaró. Helyezzük át például az E15 cellába: üssük le a Ctrl+X billentyűkombinációt, majd léptessük az aktív cellát az E15 cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt!
Tipp: Ha feladatunk egy diagram beszúrása az aktuális munkalapra, akkor az többnyire eltakarja a táblázatot. Ezért célszerű számára másik helyet keresni, például a táblázat alatt: a Ctrl+X leütésével helyezzük a Vágólapra a diagramot, majd a visszakapott aktív cellát mozgassuk a diagram bal felső sarkának helyet adó cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt! A diagram kijelölt állapotban marad.
Persze, ha a vizsgán ezt nem kérik, vagy kifejezetten tiltják, akkor hagyjuk ki ezt a lépést.
- Mivel a diagramon ábrázoltuk az A11 cella tartalmát is, amiből a diagram címe lett, teljesítettük a feladat azon előírását, hogy a diagram címe a dátum legyen.
- Diagramunk nem tartalmaz jelmagyarázatot, de ha az Ön diagramján megjelent, akkor kapcsolja ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Jelmagyarázat / Nincs (Alt+JC, D, J, N) paranccsal!
- Az adatpontokhoz tartozó értékek megjelenítéséhez adjuk ki például a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Adatfeliratok / Értéknél, kívül (Alt+JC, D, A, K) parancsot!
- Az A13 cellában egy olyan képletet kell készítenünk, amely megmutatja, hogy a két hét alatt hányszor emelkedett 8000 fölé a tőzsdeindex, vagyis a C2:J11 tartományban össze kell számolnunk a „>8000” feltételnek megfelelő cellákat. Erre való a DARABTELI függvény, amellyel a képlet a következőképpen fog kinézni: =DARABTELI(C2:J11;”>8000″)
- Helyezzük az F5 funkcióbillentyű segítségével az aktív cellát az A13 cellára, egyben megszüntetve a diagram kijelölését!
- Gépeljük be az =DARABTELI(C2:J11;”>8000″) képletet az A13 cellába! Az eredmény 51.
- Az N2:N11 tartomány celláiban meg kell jelenítenünk az ugyanabban a sorban lévő A oszlopbeli dátumot, ha az adott sorban az eladások száma az Eladások száma (B) oszlop átlaga fölött volt! Más esetben üresen kell hagynunk a cellát. Állítsuk össze a képletet az N2 cella számára! Első teendő a B oszlop átlagának kiszámolása: ÁTLAG($B$2:$B$11). Utána meg kell vizsgálni a HA függvénnyel, hogy a B2 értéke ennél nagyobb-e: ha igen, akkor az A2 tartalmát, ha nem, akkor a „” üres karakterláncot kell megjelenítenünk. A kész képlet a következő: =HA(B2>ÁTLAG($B$2:$B$11);A2;””). Az abszolút hivatkozást azért használtuk, mert a képlet lefelé sokszorosításával meg akarjuk akadályozni a B2:B11 tartományhivatkozás módosulását.
Tipp: Ha egy feladat a semmi megjelenítését írja elő, akkor mindig egy üres karakterláncot kell megadnunk két idézőjellel: „” (Shift+2, Shift+2).
- Az N1 cellába gépeljük be az Eladások száma>ÁTLAG címkét, majd jelöljük ki az N2:N11 tartományt!
- Az N2 cellába gépeljük be az =HA(B2>ÁTLAG($B$2:$B$11);A2;””) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
- Mivel a kapott eredmények Számformátuma Általános, formázzuk meg a tartományt ugyanúgy, ahogy korábban az A oszlop dátumaival tettük, majd növeljük meg az oszlopszélességet a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancs kiadásával! A kész táblázatot és diagramot láthatjuk az 1. ábrán.
- Utolsó feladatunk az A2:C15 tartomány nyomtatása. Jelöljük ki ezt a tartományt!
- Adjuk ki a Lapelrendezés / Nyomtatási terület / Nyomtatási terület kijelölése (Alt+P, I, K) parancsot!
- Adjuk ki a Lapelrendezés / Oldalbeállítás (Alt+P, O) parancsot!
- Az Oldal fülön válasszuk ki a Legyen (Alt+N) választógombot!
- Üssük le az Enter billentyűt az Oldalbeállítás ablakból való kilépéshez!
Álljunk meg egy szóra!
A papírtakarékosság jegyében, valamint az eltérő nyomtatási környezetek miatt mi a gyakorlatok során a nyomtatási kéréseket PDF exporttal helyettesítjük, természetesen az esetlegesen előírt oldalbeállításokkal. Aki továbbra is nyomtatni akar, az a Ctrl+P-vel indíthatja a Fájl / Nyomtatás parancsot (Alt+F, P).
- Adjuk ki a Fájl / Exportálás parancsot, és keressük meg a PDF/XPS létrehozása (Alt+F, E, A) gombot!
- A képernyőn megjelenik a Közzététel PDF vagy XPS formátumban párbeszédablak, amelynek Fájlnév kombinált szerkesztőmezőjében látjuk a munkafüzet nevét, amit el is fogadhatunk.
- Mentsünk a Közzététel (Alt+K) gombot választva!
Tipp: Az operációs rendszer és az Excel korábbi használatától függően vagy azonnal megjelenik a tartalom az alapértelmezett PDF olvasó alkalmazásban, vagy előtte rákérdez a Windows, hogy melyik alkalmazással akarjuk azt megnyitni. Utóbbi esetben – ha más PDF olvasó alkalmazás nincs telepítve –, a Microsoft Edge böngészőt kínálja fel, amit egy Enter leütéssel el is fogadhatunk.
- Ha számítógépünkön van PDF kezelő alkalmazás vagy böngésző, akkor azt az Excel megpróbálja elindítani és megjeleníteni a fájl tartalmát (2. ábra).
- A feladattal végeztünk, mentsünk és zárjunk be minden fájlt és alkalmazást!
A feladat megoldása során 2 db fájlt hoztunk létre: egy Excel munkafüzetet és egy PDF dokumentumot (3. ábra).
VÉGE.
Infopanel
Készült: 2020 július 14.
Operációs rendszer: Windows 10 (21H2, 2111b19044)
Irodai programcsomag: Microsoft Office 2016 v2206b15330.20266, Aktuális csatorna
Szint: kezdő, ECDL modul/tanmenet: Táblázatkezelés/S6
Kategória: ECDL → Táblázatkezelés → Vizsgafeladatok
![Napi billentyűparancs: az aktuális dátum és idő beillesztése egy Word dokumentumba [#129]](https://www.fiatluxefel.info/wp-content/uploads/2020/10/BejegyzesFaceTwitter_Napibillentyuparancs_1-300x157.png)
