ECDL Táblázatkezelés 36. vizsgafeladat (#242?)

 Frissítve: 2022 július 31.

Miről szól ez a cikk?
Ebben a látássérültek számára készült Microsoft Excel oktatóanyagban az ECDL Táblázatkezelés modulhoz kiadott Vizsgapéldatár 36. feladatát dolgozzuk fel a Windows 10 operációs rendszer és a Microsoft Office 2016 irodai alkalmazáscsomag aktuális kiadásának felhasználásával.
A vizsgafeladat megoldása során kizárólag a billentyűzetet használjuk.

Tartalomjegyzék

1. Előkészületek

Az ECDL Excel vizsgafeladat megoldása előtt a megjelölt források közül töltsük le szükség szerint az ECDL Vizsgapéldatár Táblázatkezelés 6.0 dokumentumot és a munkafájlokat – az előbbit nyissuk meg, az utóbbit pedig csomagoljuk ki célszerűen a Dokumentumok mappába. A vizsgapéldatár PDF dokumentum, amit a legtöbb internet böngésző képes megnyitni, de használhatjuk bármelyik PDF olvasó alkalmazást is, például az Adobe Acrobat Readert. Látássérült sorstársaink Egyszerű szöveg (*.txt) formátumban is letölthetik a feladatsort.

Tekintsük át a feladat elvégzéséhez szükséges ismereteket és a felhasznált függvényeket:

A feladat végrehajtása előtt, közben és után vessük össze munkánkat az alábbi ábrák tartalmával, amelyeken egy-egy szakasz (elkészült táblázat, diagram, export stb.) állapotát tekinthetjük meg.

ECDL Táblázatkezelés 36. vizsgafeladat, 1. megoldás, 1. ábra: A kész táblázat és a vonaldiagram.
1. ábra: A kész táblázat és a vonaldiagram.
ECDL Táblázatkezelés 36. vizsgafeladat, 1. megoldás, 2. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
2. ábra: Az exportált PDF dokumentum a Microsoft Edge böngésző ablakában.
ECDL Táblázatkezelés 36. vizsgafeladat, 1. megoldás, 3. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 2 db fájl a Dokumentumok mappában.
3. ábra: A feladat megoldása során létrehozott 2 db fájl a Dokumentumok mappában.

2. A vizsgafeladat megoldása

Egy javaslat a végrehajtás menetére a billentyűzet használatával (62 lépés):

  1. Nyissuk meg szerkesztésre az M4-36.xlsx munkafüzetet!
  2. Nyomjuk le az F12 funkcióbillentyűt a Mentés másként párbeszédablak megjelenítéséhez!
  3. Gépeljük be a Fájlnév (Alt+N) kombinált szerkesztőmezőbe a nevünket, majd mentsük el a munkafüzetet a Mentés (Alt+S) gombot választva!

Tipp: Jegyezzük meg, ha egy létező munkafüzetet nyitunk meg, akkor a mentés másként funkció a munkafüzet mappáját kínálja fel a mentéshez. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Fájlnév szerkesztőmező tartalma, vagyis a munkafüzet neve kijelölt állapotban van, tehát egy másik, teljesen más név megadásakor azonnal felülgépelhetjük azt, nem kell előtte törölni a Del vagy a Backspace billentyűvel a szerkesztőmező tartalmát.

  1. Első teendőnk, hogy megismerkedjünk a munkafüzettel. Az M4-36 munkalap A1:J11 tartománya egy tőzsde napi eladásainak számát, valamint a tőzsde indexeket mutatja két héten, vagyis tíz munkanapon át, 9-től 16 óráig, óránkénti lépésközzel. A munkanapok dátumait az A oszlop, a napi eladások számát az Eladások száma (B) oszlop tartalmazza. A napi tőzsdeindexeket 9:00-tól 16:00-ig a C:J oszlopokban találjuk. Az A oszlop számformátuma Rövid dátumforma, a C1:J1 tartományban található időpontok Idő adattípusúak ÓÓ:PP formátumban. A B2:J11 tartományban található számok formátuma Általános.
  2. Az első feladat szerint a K oszlopban a tőzsdeindexek, vagyis a C:J oszlopok átlagát kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a K1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Átlag
  3. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be a K2:K11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!

Tipp: Az F5 funkcióbillentyűt nem csak egy adott cellára ugrásra, hanem cellák, tartományok, teljes sor, sorok, oszlop, illetve oszlopok kijelölésére is használhatjuk, akár vegyesen is. Tartomány kijelöléséhez a tartományhivatkozást, több tartomány kijelöléséhez azok pontosvesszővel elválasztott hivatkozásait, sornál csak a sorszámot, soroknál a sorokat, oszlopnál az oszlop betűjelét, oszlopoknál a betűjelekből képzett tartományhivatkozást kell megadnunk, például A1:C3 vagy A1:C3;E20:E22 vagy 5:5 vagy 5:10 vagy B:B vagy B:N.

  1. A K2 cellába gépeljük be az =ÁTLAG(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!

Tipp: A Ctrl+Enter az Excel egyik leghasznosabb billentyűparancsa. Alkalmazásával az előzetesen kijelölt tartomány aktív cellájába begépelt tartalmat másolhatjuk át a tartomány többi cellájába. Ha a begépelt tartalom egy képlet, akkor az Excel az abban található (relatív, abszolút és vegyes) hivatkozástípusokat figyelembe véve végzi el a másolást. Ezzel helyettesíthetjük a kitöltést vagy más sokszorosításra használt módszert.
Persze, előfordulhat, hogy elrontjuk a képletet, vagy más okból szerkeszteni akarjuk azt. Ilyenkor jelöljük ki ismét a tartományt, nyomjuk le az F2 funkcióbillentyűt az aktív cella szerkesztéséhez, végezzük el a javítást, végül üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!

  1. Az L oszlopban a napi legmagasabb értékeket kell kiszámolnunk a MAX függvény segítségével. Helyezzük az aktív cellát az L1 cellára, majd gépeljük be a következő címkét: Csúcs
  2. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az L2:L11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
  3. A K2 cellába gépeljük be az =MAX(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  4. A B12 cellában a napi eladások összegét kell képeznünk. Helyezzük az aktív cellát a B12 cellára, majd adjuk ki a Kezdőlap / AutoSzum / Szum (Alt+Ő, D, Enter) parancsot! A cellában megjelenik az =SZUM(B2:B11) képlet, amit az Enter leütésével el is fogadhatunk.
  5. Az M oszlopban a tőzsdeindex napi ingadozását, vagyis a két szélső érték különbségét kell megjelenítenünk. A két szélső értéket a MAX és a MIN függvényekkel találjuk meg, majd ezek különbségét kell képeznünk. Mivel a legnagyobb tőzsdeindexeket már kiszámoltuk az L oszlopban, csak a MIN függvény használatára lesz szükségünk. Nézzük, hogyan néz ki a képlet az M2 cellában: =L2-MIN(C2:J2)
  6. Gépeljük be az M1 cellába a következő címkét: Napi ingadozás
  7. Üssük le az F5 funkcióbillentyűt, majd a képernyőn megjelenő Ugrás párbeszédablak Hivatkozás szerkesztőmezőjébe gépeljük be az M2:M11 tartományhivatkozást, végül üssük le az Enter billentyűt!
  8. Az M2 cellába gépeljük be az =L2-MIN(C2:J2) képletet, majd üssük le a Ctrl+Enter billentyűkombinációt!
  9. Az első hét adatait Zöld kitöltőszínnel kell ellátnunk. Jelöljük ki az A2:M6 tartományt!
  10. Állítsuk be a Zöld kitöltőszínt a Kezdőlap / Kitöltőszín (Alt+Ő, H1) parancs palettájának segítségével! A paletta Alapszínek részében a hatodik a Zöld szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  11. A második hét adatait Zöld betűszínnel kell ellátnunk. Jelöljük ki az A7:M11 tartományt!
  12. Állítsuk be a Zöld betűszínt a Kezdőlap / Betűszín (Alt+Ő, ŰE) parancs palettájának segítségével! A paletta Alapszínek részében a hatodik a Zöld szín, amit a nyílbillentyűkkel lépkedve kereshetünk meg. Ha megtaláltuk, nyomjuk le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a kiválasztásához és a paletta becsukásához!
  13. Az A oszlop dátumainak formátumát úgy kell módosítanunk, hogy a hónapnevek szövegesen jelenjenek meg. Jelöljük ki az A2:A11 tartományt!
  14. Üssük le a Ctrl+1 billentyűkombinációt a Cellák formázása párbeszédablak megjelenítéséhez!
  15. Lépjünk a Ctrl+Tab billentyűkombinációval a Szám lapfülre!
  16. A Tab billentyűvel lépjünk a Kategória listára, majd válasszuk ki a Dátum kategóriát!
  17. Üssük le a Tab billentyűt, hogy a Típus listára lépjünk, majd a Le és Fel nyílbillentyűkkel válasszunk egy olyan dátumformátumot, amelyben benne van az évszám, a hónap neve szövegesen és a nap! Ha megvan, lépjünk ki a párbeszédablakból az Enter leütésével!
  18. Mivel az oszlopok keskenynek bizonyulnak az új dátumformátum miatt, növeljük meg a szélességüket a Kezdőlap / Formátum / Automatikus oszlopszélesség (Alt+Ő, FF, U) parancs kiadásával!
  19. A középre igazításhoz adjuk ki a Kezdőlap / Középre vízszintesen igazítás (Alt+Ő, KZ) parancsot!
  20. A C2:J11 tartomány külső szegéllyel kell ellátnunk, valamint a cellák értékeit Ezres csoport számformátumra kell alakítanunk. Jelöljük ki a C2:J11 tartományt!
  21. Adjuk ki például a Kezdőlap / Szegélyek / Vastag külső szegély (Alt+Ő, GS, Y) parancsot!
  22. Üssük le a Ctrl+Shift+1 billentyűkombinációt a Szám formátum beállításához!

Tipp: Néhány Számformátumot a következő billentyűkombinációkkal tudunk gyorsan és kényelmesen alkalmazni: Ctrl+Shift+1 – formázás Egyéni Számformátumra két tizedesjeggyel és ezres tagolással, Ctrl+Shift+2 – formázás Egyéni Számformátumra a cellában található egynél kisebb tizedes törtet tartalmazó érték óra:perc formátumra alakításával, Ctrl+Shift+3 – formázás Egyéni Számformátumra a cellában található érték nn.hhh.éé formátumra alakításával, Ctrl+Shift+4 – formázás Pénznem Számformátumra két tizedesjeggyel és ezres tagolással (negatív érték esetén piros betűszínnel), Ctrl+Shift+5 – formázás Százalék Számformátumra tizedesjegyek nélkül egészre kerekítéssel.

  1. A tizedeshelyek számát csökkentsük nullára a Kezdőlap / Tizedeshelyek csökkentése (Alt+Ő, 9) parancs kétszeri kiadásával!
  2. Az A25 cellába be kell gépelnünk a helyesírás-ellenőrzés módját. Helyezzük az aktív cellát az A25 cellára, majd gépeljük be a következőt (másoljuk le innen és illesszük be): F7 (Véleményezés / Helyesírás (Alt+O, 8))
  3. Vonaldiagramot kell létrehoznunk a munkalapon a szeptember 10-ei tőzsdeindexekről. A dátumot az A8 cella, a tőzsdeindexeket a C8:J8 tartomány, a hozzájuk tartozó címkéket pedig az A1, illetve a C1:J1 tartomány tartalmazza. Láthatjuk, hogy az ábrázolni kívánt adatokat tartalmazó cellák nem szomszédosak, így az F5 funkcióbillentyűt hívjuk segítségül, megadva az előbb felsorolt tartományhivatkozásokat: A1;C1:J1;A8;C8:J8

Tipp: Amikor a diagramon megjelenítendő értékek körét meghatározzuk, át kell gondolnunk, mely tartományt kell kijelölnünk a diagram létrehozása előtt. Többnyire nem csak az értékeket, hanem az oszlopok, illetve sorok címkéit is láttatni akarjuk a diagramon, így ezeket is ki kell jelölnünk. Egyszerű esetben ez általában a teljes táblázat kijelölését jelenti.
Igen ám, de mi a helyzet akkor, mint a mostani feladatban is, ha ki kell hagynunk egy vagy több sort és/vagy oszlopot – esetünkben a B oszlopot és a 2:7 sorokat?
A megoldás, hogy csak az ábrázolni kívánt cellákat jelöljük ki, például az F5 funkcióbillentyű segítségével ügyelve arra, hogy a megadott tartományhivatkozások egy folytonos téglalap alakú területet adjanak eredményül. Így kellett tennünk a mostani feladatban is, kijelölve az A1;C1:J1;A8;C8:J8 tartományokat. Ha figyelmen kívül hagyjuk a kihagyott területeket, akkor láthatjuk, hogy a kijelölt részek egy folytonos téglalapot mintáznak.

  1. Adjuk ki a Beszúrás / Vonal- és területdiagram beszúrása (Alt+E, T1) parancsot, majd üssük le az Enter vagy a Szóköz billentyűt a Vonal kiválasztásához! A munkalap látható területének közepén megjelenik a kijelölt diagram.

Tipp: A diagram beillesztését követően annak szerkesztéséhez kapunk egy Diagrameszközök / Diagramtervezés (Alt+JC) és egy Diagrameszközök / Formátum (Alt+JZ) nevű menüszalag fület. Természetesen rendelkezésünkre áll a Shift+F10-el elérhető helyi menü is.

Álljunk meg egy szóra!
A kép, és más grafikus elem, mint például a diagram, úgynevezett lebegő objektumként a munkalap cellái felett, azokat eltakarva helyezkedik el. Egy lebegő objektumot úgy tudunk kijelölni, illetve több objektum esetén közülük választani, ha kiadjuk a Kezdőlap / Keresés és kijelölés / Objektumok kijelölése (Alt+Ő, ÖE, O) parancsot. Az Excel kijelöltté teszi az első objektumot, majd a Tab és Shift+Tab billentyűkombinációkkal ránk bízza a kezelni kívánt objektum kijelölését. A munkalap celláihoz az Esc billentyű leütésével térhetünk vissza.

  1. A diagram eltakarja a táblázatot, ami nagyon zavaró. Helyezzük át például a D13 cellába: üssük le a Ctrl+X billentyűkombinációt, majd léptessük az aktív cellát a D13 cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt!

Tipp: Ha feladatunk egy diagram beszúrása az aktuális munkalapra, akkor az többnyire eltakarja a táblázatot. Ezért célszerű számára másik helyet keresni, például a táblázat alatt: a Ctrl+X leütésével helyezzük a Vágólapra a diagramot, majd a visszakapott aktív cellát mozgassuk a diagram bal felső sarkának helyet adó cellára, végül üssük le a Ctrl+V billentyűkombinációt! A diagram kijelölt állapotban marad.
Persze, ha a vizsgán ezt nem kérik, vagy kifejezetten tiltják, akkor hagyjuk ki ezt a lépést.

  1. Mivel a diagramon ábrázoltuk az A8 cella tartalmát is, amiből a diagram címe lett, teljesítettük a feladat azon előírását, hogy a diagram címe a dátum legyen.
  2. A függőleges vezetőrácsok bekapcsolásához adjuk ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Rácsvonalak / Elsődleges függőleges fő vezetőrács (Alt+JC, D, R, E, Enter) parancsot! Az Elsődleges vízszintes fő vezetőrácsot már tartalmazza a diagram.
  3. Az y tengelyen helyezzük el a pont szót: adjuk ki a Diagramtervezés / Diagram-összetevő hozzáadása / Tengelycímek / Elsődleges függőleges (Alt+JC, D, M, E) parancsot! Az y tengely mellett megjelenik a Tengelycím felirat.
  4. Üssük le az F2 funkcióbillentyűt, az így aktivált Szerkesztőlécbe gépeljük be a pont szót, majd üssük le az Enter billentyűt!
  5. Az A13 cellában azt a dátumot kell megjelenítenünk képlet segítségével, amely napon a legnagyobb volt a tőzsdeindex mozgása, vagyis az M oszlop legnagyobb értékéhez tartozó A oszlopbeli dátumot kell megadnunk. Bontsuk részekre a problémát: először ki kell keresnünk az M2:M11 tartomány legnagyobb értékét. Ehhez a MAX függvényt hívjuk segítségül: MAX(M2:M11). Ezután arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez az érték hányadik cellában van az M2:M11 tartományon belül. Erre való a HOL.VAN függvény, amely az első argumentumaként megadott értéket megkeresi a második argumentumaként megadott tartományban (a harmadik argumentum 0, ami a keresés módját szabályozza): HOL.VAN(MAX(M2:M11);M2:M11;0). A kapott szám alkalmas lesz arra, hogy az A2:A11 tartományban az INDEX függvény segítségével megkapjuk az értékhez tartozó dátumot. Az INDEX függvény első argumentuma a tartománycím, második pedig annak a cellának a száma, amelynek értékét eredményül várjuk. A kész képlet a következő: =INDEX(A2:A11; HOL.VAN(MAX(M2:M11);M2:M11;0))

Tipp: Ha egy olyan feladatot kapunk, amelynek során egy tartománynak nem az első sorában vagy oszlopában kell egy értéket kikeresnünk, majd az értékhez tartozó megadott számú oszlop vagy sor cellájának tartalmát visszaadnunk, akkor a fenti képlet egy lehetséges megoldás.
A fenti képletet oszlopban keresés esetén a következőképpen használjuk: =INDEX(visszaadandó érték oszlopának tartománycíme; HOL.VAN(keresett érték;a keresett értéket tartalmazó oszlop tartománycíme;0))
Ha egy sorban keresünk egy értéket, és egy másik sor ugyanazon oszlopában található értéket kell visszaadnunk, akkor a képlet a következő: =INDEX(visszaadandó érték sorának tartománycíme;HOL.VAN(keresett érték;a keresett értéket tartalmazó sor tartománycíme;0))
Ne feledjük, a fenti képlet csak akkor használható, ha a visszaadandó és a keresett értéket tartalmazó sor/oszlop tartománya azonos számú cellából áll.

  1. Helyezzük az F5 funkcióbillentyű segítségével az aktív cellát az A13 cellára, egyben megszüntetve a diagram kijelölését!
  2. Gépeljük be az =INDEX(A2:A11; HOL.VAN(MAX(M2:M11);M2:M11;0)) képletet az A13 cellába!
  3. Mivel a kapott eredmény egy szám, formázzuk meg ugyanúgy, ahogy az A oszlop dátumaival tettük korábban – üssük le a Ctrl+1 billentyűkombinációt a Cellák formázása párbeszédablak megjelenítéséhez!
  4. Lépjünk a Szám lapfülre, ha nem az lenne az aktív lapfül!
  5. Üssük le a Tab billentyűt a Kategória listára lépéshez, majd válasszuk ki a Dátum kategóriát!
  6. A Tab billentyűvel lépjünk a Típus listára, majd válasszunk ki ugyanazt a dátumformátumot, amit az A oszlop formázására használtunk! Ha megvan, lépjünk ki a párbeszédablakból az Enter leütésével! Az eredmény 2013 szeptember 5., vagyis az M5 cella értéke a legnagyobb.
  7. A kész táblázatot és vonaldiagramot láthatjuk az 1. ábrán.
  8. Utolsó feladatunk az A1:G11 tartomány nyomtatása fekvő tájolású oldalra. Láblécet is készítenünk kell, amely az aktuális dátumot és az oldalszámot tartalmazza! Jelöljük ki az A1:G11 tartományt!
  9. Adjuk ki a Lapelrendezés / Nyomtatási terület / Nyomtatási terület kijelölése (Alt+P, I, K) parancsot!
  10. Adjuk ki a Lapelrendezés / Oldalbeállítás (Alt+P, O) parancsot!
  11. Az Oldal fülön válasszuk ki a Fekvő Tájolást (Alt+F), a Nagyítás részben a Legyen (Alt+N) választógombot!
  12. A Ctrl+Tab billentyűkombinációval lépjünk át az Élőfej és élőláb fülre!
  13. Keressük meg és válasszuk ki az Egyéni élőláb (Alt+B) gombot! A képernyőn megjelenik az Élőláb párbeszédablak.
  14. Érjük el a meglévő tartalom törlésével (Del), hogy a Bal oldalon (Alt+A), a Középen (Alt+K) és a Jobb oldalon (Alt+J) szerkesztőmezők tartalma üres legyen!
  15. Lépjünk például a Középen (Alt+K) szerkesztőmezőre!
  16. Gépeljük be a &[Dátum], majd egy vesszőt követve az &[Oldal] kódokat!
  17. Keressük meg az OK gombot és válasszuk ki az Élőláb párbeszédablakból való kilépéshez!
  18. Üssük le az Enter billentyűt az Oldalbeállítás ablakból való kilépéshez!

Álljunk meg egy szóra!
A papírtakarékosság jegyében, valamint az eltérő nyomtatási környezetek miatt mi a gyakorlatok során a nyomtatási kéréseket PDF exporttal helyettesítjük, természetesen az esetlegesen előírt oldalbeállításokkal. Aki továbbra is nyomtatni akar, az a Ctrl+P-vel indíthatja a Fájl / Nyomtatás parancsot (Alt+F, P).

  1. Adjuk ki a Fájl / Exportálás parancsot, és keressük meg a PDF/XPS létrehozása (Alt+F, E, A) gombot!
  2. A képernyőn megjelenik a Közzététel PDF vagy XPS formátumban párbeszédablak, amelynek Fájlnév kombinált szerkesztőmezőjében látjuk a munkafüzet nevét, amit el is fogadhatunk.
  3. Mentsünk a Közzététel (Alt+K) gombot választva!

Tipp: Az operációs rendszer és az Excel korábbi használatától függően vagy azonnal megjelenik a tartalom az alapértelmezett PDF olvasó alkalmazásban, vagy előtte rákérdez a Windows, hogy melyik alkalmazással akarjuk azt megnyitni. Utóbbi esetben – ha más PDF olvasó alkalmazás nincs telepítve –, a Microsoft Edge böngészőt kínálja fel, amit egy Enter leütéssel el is fogadhatunk.

  1. Ha számítógépünkön van PDF kezelő alkalmazás vagy böngésző, akkor azt az Excel megpróbálja elindítani és megjeleníteni a fájl tartalmát (2. ábra).
  2. A feladattal végeztünk, mentsünk és zárjunk be minden fájlt és alkalmazást!

A feladat megoldása során 2 db fájlt hoztunk létre: egy Excel munkafüzetet és egy PDF dokumentumot (3. ábra).

VÉGE.

Infopanel
Készült: 2020 július 14.
Operációs rendszer: Windows 10 (21H2, 2111b19044)
Irodai programcsomag: Microsoft Office 2016 v2206b15330.20266, Aktuális csatorna
Szint: kezdő, ECDL modul/tanmenet: Táblázatkezelés/S6
Kategória: ECDL → Táblázatkezelés → Vizsgafeladatok

Mennyire találtad hasznosnak ezt a cikket?

Válassz egy csillagot!

Szavazatszám: 0, Átlag: 0

Még nem szavazott senki! Legyél az első, aki értékeli ezt a bejegyzést!

Sajnálom, hogy ez a cikk nem volt hasznos számodra!

Segíts nekem, hogy jobb legyen ez a cikk!

Írd le, mit hiányolsz ebből a cikkből!

Email
Twitter
Facebook
Nyomtat